Naplójegyzetek – fragmentumok
2020. november 23., hétfő
A Föld, föld!… címen közölt Márai-emlékezéseket sokan az író legjelentősebb művei közé sorolják, ami érthető, hiszen sorsdöntő időkről szól. Az emlékezések a német megszállással kezdődnek, majd folytatódnak az orosz felszabadítással/megszállással, végül az emigrációval zárulnak. Van azonban egy ennél fontosabb Márai kérdésfelvetés, mivel a magyar író nem csupán Magyarország hanem Európa sorsát tartja szem előtt. Európát háromszor rohanták le megszálló hatalmak írja. Jártak itt a tatárok, azok jöttek és távoztak, iszonyú károkat okoztak, de kulturálisan nem befolyásolták az európai fejlődést. Az első volt az arab bevonulás a 6. században, a második az ottomán uralom a 16. században, majd következtek az oroszok a 20. században. Ezek voltak azok a „keleti támadások”, amelyek kulturálisan is befolyásolták Európa jövőjét, módosították arculatát. Az iszlám egy másik világnézet nevében rohamozta a kereszténységet. Európa válasza a humanizmus és a reneszánsz volt. Nem csak fegyverrel válaszolt, ugyanakkor az is igaz, hogy az iszlám nem megvetendő értékeket is hagyott maga után. Utána következő keleti roham a török, amelyre Európa a reformációval válaszolt. A harmadik keleti roham az orosz volt. Márai Leányfalun élte át az orosz bevonulást, szó sincs gyűlölködésről, beszámol egynéhány rokonszenves orosz gesztusról, de nem hagyja szó nélkül azt sem, hogy minden ok nélkül szállították a magyarokat a munkatáborokba, vagy pedig Szibériába. Elismeri, hogy a kollektivizmus kultúrájával és civilizációval szembesült, amely rákényszerítette magát a magyarra. Egy próféciát idéz az oroszokról: „Változhatnak a módszerek, a taktika, a manőver, de politikájának északsarki csillaga – a világuralom – állócsillag.” A „prófécia” szerzője: Karl Marx. (Előszó a Kommunista Kiáltvány 1882-es orosz kiadásához.)