Naplójegyzetek, fragmentumok
2021. július 10. szombat
(…)
Délután olvasom Duško Radosavljević levelet, amelyben arról értesülök, hogy Filip David kiérdemelte a Vajdaság Antifasiszta Szövetség Đorđe Subotić nevű elismerését. Megérdemelte, gondoltam és azonnal telefonáltam Davidnak, hogy gratuláljak neki. Đorđe Subotićot jól ismertem, a környékünkön lakott, sokat sétált magányosan, néhányszor elbeszélgettem vele. Ő volt az, aki életének utolsó három évtizedét az antifasiszta mozgalomnak szentelte. Gratuláltam Davidnak, aki láthatóan megörült a díjnak, s elmondta, jobban örül ennek az elismerésnek, mint bármelyik irodalmi díjának. Pedig rangos díjakat érdemelt ki, többek között a NIN-díjat is. (…) Utána a díjról beszélgettünk, s mindketten örömmel vettük tudomásul, hogy egyáltalán létezik. Negyven évvel ezelőtt ezt a díjat afféle hivatalos díjnak tarottam volna, amelyről tudomást sem veszek. Most viszont felkaptam a fejem. A díjat nem a hivatalos testületek ítélik oda, hanem a kritikusan gondolkodó értelmiségiek. Az antifasizmus fájdalmas időszerű kérdés lett. Fájdalmas, mert időszerű. Az antifasizmus kapcsán Filip David Mirko Kovačot idézte, aki azt mondta, hogy mi vagyunk az utolsó dinoszauruszok. És a tanúk, tettem hozzá. Sajnos, immár csak tanú lehetek, aki kétségbeesetten regisztrálja a körülötte történteket. Úgy érzem, nincs többé jogom tevékenyen beleszólni az eseményekbe, ez a fiatalabb nemzedékek joga és kötelessége, ha egyáltalán kötelességnek tartják. Attól tartok, hogy az új nemzedékek nagy rész úgy tekint a fasizmusra, mint egy közlekedési balestre. Megtörténik, no és? Naplójegyzetek, fragmentumok
2021. július 10. szombat