2022. február 28. hétfő
Naplójegyzetek, fragmentumok
(…)
Fellapozom Zlatoje Martinov könyvét (A Harmadik Birodalom és a Szovjetunió 1939-1941). Valójában Hitler és Sztálin már 1939-bem felosztották volna Európát. Az orosz érdekszférába tartozott volna Lettország, Észtország és Litvánia, valamint Lengyelország és Ukrajna fele. Hitler Norvégiára és Nyugat-Európára fente a fogás. Aztán Hitler váratlanul Oroszország ellen fordult, ami szőrén-szálán meglepte Sztálint. „Ezt érdemeltük”, ütközött meg Molotov a hadüzenetet átadó német nagykövet előtt. 1939-re gondolok és nem szabadulok a gondolattól, Ukrajna csak jó alkalom Putyin számára, hogy megüzenje Európának az érdekszférák új elosztásának igényét. Afféle puha Jaltára gondol. Jeszenszky Géza, az Antall-kormány volt külügyminisztere ugyanerre emlékeztetett. Halála előtt Antall József egy zárt értekezleten figyelmeztette párttársait: amint felébred az „orosz medve” első dolga lesz bejelenteni, hogy nem mondott le a közép-európai és a balkáni térségről. Szó szerint Antall ezt mondta: „Naiv ember, aki azt hiszi, hogy az örök Oroszország lemondott a közép-európai térségben a politikai szerepéről” (zárt körben elhangzott beszéd, 1992).
(…)
Éjszaka Babits háborús versei. Néhány sora ma éjszaka különösen elgondolkodtatott. „Van némaság, mely messze hallik, / s sok mára visszafulladt ének / hangokkal terhes a Jövőnek!”. Igen ez az európai háború kegyetlenül eltorzítja a jövőnket.