Naplójegyzetek, fragmentumok
2021. június 5., szombat
(…)
Eörsi akárcsak én Gombrowicznál kötött ki. A nagy Közép-Kelet-Európai Lakoma bevonul a Pikareszk regénybe című kisregényemet Eörsinek ajánlottam. Az akár éles szemű kritikusok nem vették észre, hogy a regény megannyi Gombowicz parafrázist tartalmaz, főleg a vadászatról szóló fejezetben. Gombrowicz nevének hallatára a nagy posztmodern lakoma egyik részvevője el is kiáltja magát: „Ki az a szarházi Gombrowicz…” Egyedül csak Fekete F. József figyelt fel arra, hogy miről szól ez a regény. Leszámolás készül, figyelmeztetett. „Végel László új könyve nem is regény, hanem egy óriási, jólirányzott pofon. Nem is történet, hanem a pásztorbot józanító kólintása a juhok, meg a szamár fején. Nem is szöveg, hanem villámcsapás és égzengés. Nem szórakoztató olvasmány, hanem tagló. Reveláció. Katarzis”, írja (Magyar Szó, 1998. 05. 23.). „Lakmározunk, a Pisztoly Csövét a Semmivel töltjük meg, és azt gondoljuk, hogy a Semmi Halálos, hogy a Semmi öl, mindezt azért gondoljuk, hogy még véletlenül se jusson eszünkbe: valójában más Öl, nem a Semmi, a Semmi csak arra való, hogy hazugságában meghemperegítsük ”, írtam a bársonyos forradalom utáni posztmodern lakomákról. A posztmodern lakoma résztvevői falig rohangálva lobogtatják a zászlót azon vitatkozva, hogy kinek van nagyobbrudja, kinek van nagyobbfajta érdeme, és azok zászló botránkoztatják őket, akik kis zászlóval rohangásznak és nagyobbakra áhítoznak. A zászlókért való háborúsdi előrevetíti a Nagy Patrióta Maszkabálat. Már akkor kezdődött a nagy nemzeti versenyfutás, a marakodás a lóvéért, a presztízsért, a rangokért. a kitüntetésekért. Már akkor felvirágzott a demagógia és a gyűlölködés, csak nem akartam tudomásul venni. Nem akartam tudomásul venni az éppen születő demokrácia korai elkorcsosulását. Most azonban igazat adok Márainak: „Az istenek mindig sírnak, mikor az emberek megvalósítják az ötleteiket, melyeket az istenek adnak nekik.”