Naplójegyzetek, fragmentumok
- október 24., vasárnap
A vajdasági magyar szellemi életben egyszer el kell mondani azt, amit Radnóti Sándor leírt a magyarországi értelmiségiekről „Valóban, ugyanis a magyar értelmiség legnagyobb része úgy gondolta, hogy a kádári alkut helyes megkötni, mert jólétben és magánszabadságban is napról napra jobb a helyzet, és ez megér annyit, hogy ne beszéljünk a kényes témákról – de ha nem beszélünk róla, akkor egy idő után el is felejtjük. A 60-as évek elejétől a forradalom életben maradt vezetői kezdtek kijönni a börtönből. Ők ébren tartották 56 emlékét, de mondjuk Eörsi István alapélménye volt, hogy lényegében nem találja meg a maga egykori társaságát, mert ő a börtönviseltségével állandóan emlékezteti a többieket arra, amire nem akarnak emlékezni.” Nálunk valamennyivel bonyolultabb volt a helyzet, hiszen nem volt 1956, a titói rendszer puhább volt, mint a Kádáré, szabadon lehetett utazni, s mindenki távozhatott a nagyobb szabadságba. Sokan irigyeltek is bennünket. Jogosan! Persze, születtek alkuk, az értelmiség egy része a tevékeny részt vállalt, nem egyszer vállalta a párt büntetőexpedícióját is. Erre az utóbbira ritkán volt szükség. A rendszer sokszor nagylelkű volt, elnézte hű fiai csipkelődését is. A másik rész a kívülállás látszatával fegyelmezetten szolgálta a rendszert. Ünnepi alkalmakra megírta az ünnepi verseket, amúgy közömbösen viselkedett. A harmadik rész margóra szorult, nem díjazták, inkább mellőzték, de azért megtűrték őket. A margóra szorultak sem voltak radikális kívülállók. Szamizdat nem volt. Mindez már történelem. Inkább arra kellene választ keresni, hogy jogos volt-e megkötni az alkut a titói rendszerrel? Nyilván mindenestől elítélhető lenne, ha az kiegyezés szembeállította volna az értelmiséget a saját lázadozó közösségével. A vajdasági magyarok azonban nem lázadoztak, egy-egy időnként felröppenő ellenzéki hangnak nem volt komolyabb visszhangja a közösségben. Ennél is fontosabb, hogy volt-e az alkunak értelme? Mit kaptak cserébe a vajdasági magyarok a titói rendszertől? Erről azért is érdemes elgondolkodni, hogy felmérjük, van-e értelme a mai alkunak? Az alku ténye nem vitás, hiszen szereplői történelminek nevezik. Mit kapnak most a vajdasági magyarok cserébe? Mit kapnak most az értelmiségiek cserébe? Most nem a szerb ellenzéki médiára gondolok, hiszen nem vele kötöttek a vajdmagyar vezetők alkut, hanem a vučići rendszerrel. Melyik alku volt előnyösebb? A titói vagy a vučići?