Naplójegyzetek – fragmentumok
2020. október 16., péntek
A hideg szobában nagy élvezettel olvastam a megalkuvásról szóló Márai-regényben, a Rómában történt valamiben a sziporkázó szöveget az örökös megalkuvóról. A megalkuvók tényleg olyanok, mint a macska: mindig talpra állnak. Julius Caesart megölték, mire a szolgalelkű író akcióba lép és igazolja magát: „Én hallgattam a sok gyalázatosságról, amíg élt, de tudod miért hallgattam? Mert meg akartam őrizni a függetlenségemet! Az én kezem tiszta. Most végre tollat ragadok ezzel a tiszta kézzel, látod…”. majd igy folytatta: „Akkor parancsra, fogcsikorgatva csináltuk, de mindig eredményesen… Szóval, a lényeg az, hogy akkor lázadva belső ellenállással irányítottuk a közhangulatot, pontosan úgy, ahogy az undok zsarnok megparancsolta. De most önként, szabadon, teli tüdőből irányítjuk a közhangulatot.” Kiváncsi vagyok a korunkbeli folytatásra. (…) A szavahihető Neuer Zürcher Zeitung szerint Szerbiába megérkezett hat lézervezénylésű rakétákkal felszerelt CH-92A nevű óránként 200 kilométeres sebességgel 5000 méter magasságot elérő drón, melyek rakétája 250 kilométeren belül pontosan célt talál. Hónapokkal ezelőtt Szerbia szerződést írt alá Kínával, 150 milliós eurós üzlet azt látja előre, hogy a Huawei fogja digitalizálni az országot. Kínai tulajdonba került a bori rézbánya, a smederevói vasművek, s lassanként nem lesz nagyobb úthálózat, amelyet nem a kínaiak építenek. Ennyit a washingtoni szerződésről.