Naplójegyzetek – fragmentumok
2020. június 25., csütörtök
Tegnap M-mel sátálva ráfutottunk néhány fiatalemberre az Opera kávézóban, akik nagyokat kacagva mesélték, hogy a dél-szerbiai Vranjeben a parlamenti választásokon a VMSZ lett a harmadik legerősebb párt. Egy szavazókörzetben 1264 vranjei polgár szavazott a VMSZ parlamenti listájára. Pásztor Bálint erélyesen tiltakozott, mintha szégyellené a vranjei szavazatokat. Nyilván a VMSZ nem kampányolt Vranjeban, azonban ez is hozzájárult a „történelmi sikerhez”. A bizarr voksolást nem magyaráznám a vranjei polgárok tukóságával. Valami történt, csak nem tudjuk, hogy mi. Hála a „vranjei magyaroknak” a szerbiai polgárok hasukat fogják a nevetéstől. Nyilván nem a VMSZ-en röhögnek, hanem a bizarr szerbiai választásokon. A vidám kávézgatás utána M-mel félrevonultunk és azon töüprengtünk, hogy ezek után mi fog történni. A választások nem voltak fontosak, hanem ami utánuk következik, állapítottuk meg. M. szerint a koronavírus felgyorsítja a folyamatokat, felerősödik a Vučić-ellenes hangulat. Nem vagyok ennyire derülátó, előbb kerül sor a nacionalisták közötti hosszú idegtépő hidegháborúra, amelynek a végkimenetele attól függ, ki esik bele előbb a koszovói csapdába. A politikai elit tagjai a csapda előtte toporognak. Nem lehet kikerülni, de átugrani sem. Eddig senki sem jött elő határozott elképzeléssel, várja a másik lépését, de senki sem lép, csak toporog. Eddig is kiszámíthatatlanok voltak az események, de a koronavírus még kiszámíthatatlanabbá tette a jövőt.