Naplójegyzetek, fragmentumok
- február 26., péntek
A vakcina megment bennünket a korona vírustól, hangoztatják az orvosok és hiszek nekik, mert nem tudok jobb javaslatról. Rábólintok, de akárcsak sokan mások, de attól tartok, hogy huzamosabb ideig vergődünk majd a vakcina csapdájában. A koronavírus elmélyítette traumáinkat, felerősítette félelmünket az ismeretlentől. Egyre nagyobb bizonytalanság vesz erőt rajtam is, attól tartok, hogy az elkövetkező években meg kell tanulnunk együtt élni a koronavírus-effektussal. A botrányokkal megtűzdelt permanens feszültség fatalistává teszi azokat is, akik tíz évvel ezelőtt még a demokrácia elszánt hívei voltak. Kíváncsian veszem elő egyik régi, egy évvel ezelőtti, a Noran kiadásában megjelent koranavírus-kötetben megjelent jegyzetemet. „Bármilyen veszélyes és alattomos, ne becsüljük túl, emberi természetünket nem fogja megváltoztatni. Bizonyára hatással lesz az életformánkra, de értékrendünk marad a régi. Bekövetkezett a legújabb kapitalista menstruáció ideje: a koronavírus gazdasági rendszereket válságba sodor, de kilátásba helyezi a sikeres és új tőkefelhalmozás lehetőségét is. Az oligarchák újra osztják a kártyákat, az a fontos, hogy a profit ne vesszen kárba, különben nem knavírusnak, hanem kommunista vírusnak kell kikiáltani. Ebben az új kártyaelosztásban a koronavírust mindenki saját érdekei szolgálatába állítja. A gazdagok még gazdagabbak lesznek, a szegények még szegényebbek”, írtam többek között akkortájt. Nincs mit hozzátennem.