2021. április 5., hétfő
Naplójegyzetek, fragmentumok
A Sajtószabadság Alapítvány megbízásából a vajdasági magyarok között a zentai Kisebbségkutató Műhely közvéleménykutatást végzett. Az adatokat a Szabad Magyar Szó közli. Furcsa, de igaz: körünkben ez fontos eseménynek számít. Hasznos lenne szakemberek és nem a politikusok irányításával legalább évenként hasonló felmérést végezni. Erre annál is nagyobb szükség lenne, mert – mint a felmérésből kiderült – a vajdasági magyarság közérzete a tíz év előtti eredményekhez viszonyítva tovább romlott. Megállítható-e ez? Vagy pedig irreverzibilis folyamatról van szó, ezért felesleges felmérést készíteni? Vagy igazat kell adnunk Tamás Gáspár Miklósnak, aki feltárta sötét jövőnket, miszerint a „vajdasági magyarság nagyjából megszűntnek tekinthető (mint önálló entitás) pár ezer kitartó embertől eltekintve”? Nekünk már csak mementót kell mondanunk és elkészíteni a leltárt? A végelszámolást? (…) Ezt olvasom ki a közvéleménykutatás adataiból is. A Vajdaság 35 véletlenszerűen kiválasztott településen a megkérdezetteknek csak 12,6 százaléka véli úgy, hogy jó irányba, 62,5 százaléka pedig azt válaszolta, hogy rossz irányba haladunk. 24,9 százaléka pedig nem tudta eldönteni. Mondhatom, hogy az adatok drámaiak és ellentmondanak a hivatalos állításoknak, de többek között a fokozott elvándorlásra is magyarázatot nyújtanak. Nyilván nem azért távoznak a szőlőföldről, mert soha nem volt jobb dolguk, sokkal inkább a rossz közérzet miatt veszik a vándorbotot.