Naplójegyzetek – fragmentumok
2120. október 9., péntek.
A minap a Njegoš utcai könyvkereskedésbe tartva láttam, amint két fiatal diáklány megáll az egyik ház ablaka előtt. Egyikük az ablakban kiállított szoborra mutatott. Látod, az ott Tito. A nagyapám őrizgette fényképét az almáriumon. Egyszer rákérdeztem, hogy ki az az alak. Talán valamelyik távoli rokon? Ő csak annyit válaszolt, hogy édes lányom, gyerek vagy még, úgysem értenéd, hogy ki volt Tito.” A másik lányka töprengve maga elé nézett. „És nem mondta meg, hogy mikor árulja el, hogy ki volt az a Tito?” „Nem, két éve, hogy meghalt”, válaszolta a barátnője. Eltávolodva a helyszíntől visszapillantottam: a lánykák még mindig az ablak előtt ácsorogtak. Azt hiszem, így álldogál néhány elárvult nemzedék a történelem kapuja előtt.