2021. március 27., szombat
Naplőjegyzetek, fragmentumok
Az este újra előveszem Filip David könyveit. Az Álom a szerelemről és a halálról, az Ég és föld zarándokait, Az emlékezés és a felejtés házát, az esszéit és a Mirko Kovačcsal folytatott szintezését, amely a kilencvenes évek fontos „lelki kordokumentuma”. Bár néhány könyve magyarul is megjelent Danilo Kiš köréhez tartozó írót alig ismerik a magyar nyelvterületen, a magyar kritikusok nemigen foglalkoznak vele, kivéve a Vajdaságból elszármazott néhány értőit. Orcsik Rolandra és Szerbhorváth Györgyre emlékezem, de lehet, hogy akad még valaki. A legnagyobb közé sorolható író regényeiben megrázó, de különösebb szubtilis módon ábrázolja a kollektív felelősség dilemmáját, a zsidó sors útvesztőit és a szerbiai holokauszt drámáját. Ez a családi élménye is, mivel családjából többen odavesztek. Véleményére sokat adok, és tanácsait szívesen megfogadom. 1991 decemberében Želimir Žilnikkel, a berlini Aranymedve-díjas filmrendezővel az Alibi kávéházban fontolgattuk, hogy távozunk az Újvidéki Televízióból, mert túl sok terepszínű egyenruhás buzgólkodott ott. Filip David lebeszélt. Megbízható értesülései szerint rajta vagyok a fekete listán, nem távozzak önként, zavarjanak el ők. Hadd piszkolják be a kezüket, mondta. Igaz, hogy rövidesen kiebrudaltak, de nem „piszkolták be a kezüket”, most most is hatalmon vannak és élvezik a magyarországi kormány képviselőinek bizalmát. Velem együtt távozott Želimir Žilnik is. Aztán a horvátországi és a boszniai háború idején a belgrádi Másik Szerbia ellenzéki értelmiségi kör fórumán gyakran találkoznak vele igencsak baljós légkörben. Együtt reménykedtünk és együtt vesztettük el a reményünket. Nagyon örültem a NIN-díjának, és a legnagyobb elismeréssel gondoltam rá, amikor elutasította, hogy Nikolić államelnöktől átvegye a belgrádi Nemzeti Könyvtár díját, mert nem felejtette el Nikolić háborús ténykedését a kilencvenes években. Belgrádban ő méltatta a Balkáni szépség, avagy Slemil zsírúja című regényemet, majd a pandémia előtt, a belgrádi székhelyű Demokratikus Forum pódiumán beszélgettem vele. Akko is tervezgettünk, de a járvány keresztülhúzta terveinket. A járvány tombolás idején töltöttük be a 80. életévünket, nem volt okunk az ünneplésre, nem csak a vírus miatt. Viszont reménykedni még szabad, fejtegettük a telefonbeszélgetésben. Lehet, hogy már csak egy 80-on felülieknek áll jogában reménykedni, jegyezte meg önironikusan. Nyilván igaza van, miért terhelnénk az új nemzedékeket ostoba reményünkkel? Ezen töprengek a szép napos, tavaszváró szombat reggelen. amikor elutasította, hogy Nikolić államelnöktől átvegye a belgrádi Nemzeti Könyvtár díját, mert nem felejtette el Nikolić háborús ténykedését a kilencvenes években. Belgrádban ő méltatta a Balkáni szépség, avagy Slemil zsírúja című regényemet, majd a pandémia előtt, a belgrádi székhelyű Demokratikus Forum pódiumán beszélgettem vele. Akko is tervezgettünk, de a járvány keresztülhúzta terveinket. A járvány tombolás idején töltöttük be a 80. életévünket, nem volt okunk az ünneplésre, nem csak a vírus miatt. Viszont reménykedni még szabad, fejtegettük a telefonbeszélgetésben. Lehet, hogy már csak egy 80-on felülieknek áll jogában reménykedni, jegyezte meg önironikusan. Nyilván igaza van, miért terhelnénk az új nemzedékeket ostoba reményünkkel? Ezen töprengek a szép napos, tavaszváró szombat reggelen. amikor elutasította, hogy Nikolić államelnöktől átvegye a belgrádi Nemzeti Könyvtár díját, mert nem felejtette el Nikolić háborús ténykedését a kilencvenes években. Belgrádban ő méltatta a Balkáni szépség, avagy Slemil zsírúja című regényemet, majd a pandémia előtt, a belgrádi székhelyű Demokratikus Forum pódiumán beszélgettem vele. Akkor is tervezgettünk, de a járvány keresztülhúzta terveinket. A járvány tombolás idején töltöttük be a 80. életévünket, nem volt okunk az ünneplésre, nem csak a vírus miatt. Viszont reménykedni még szabad, fejtegettük a telefonbeszélgetésben. Lehet, hogy már csak egy 80-on felülieknek áll jogában reménykedni, jegyezte meg önironikusan. Nyilván igaza van, miért terhelnénk az új nemzedékeket ostoba reményünkkel? Ezen töprengek a szép napos, tavaszváró szombat reggelen.