Naplójegyzetek, fragmentumok
2021. június 22.
Töprengek a Sinkó-monodráma szövege előtt, s arra a következtetésre jutok, hogy a végét át kell írni. Hogy a hatalom letartóztatja, az nem érinti Sinkó belső drámáját, legfeljebb felmenti a nézőket. A monodráma igazi dilemmája: létezik-e tiszta kezű forradalmár? A forradalom lelkismeretfurdalással jár, ebben lelki különbözik a Sinkó a hivatalos baloldali dendiktől. Ha pedig így van, akkor nem a parlamentre kell dobni a kőkockát, hanem azokra, akik a nemzeti diktátort szolgálják. Nem bánják, legyen diktátor, csak nemzeti legyen. A tömegdemokrácia Achilles sarka a nép, amit nem szükséges idealizálni. Abból indulok ki, hogy mindenki személyesen felel az általa választott politikai elit bűneiért. Nem elég a kávézókban korholni Vučićot vagy Orbánt. Az emberek a piacon és az üzletekben panaszkodnak, szidják a korrupciósokat, az újgazdagokat,a szavazófülkében viszont meghunyászkodnak.