Naplójegyzetek, fragmentumok
- február 19., péntek
Az utóbbi években legszívesebben csak írásban feltett kérdésekre válaszoltam, természetesen írásban. Gyakran kértem autorizációt, ami egyébként az újságíró szakmai kötelessége lenne. Kerültem is az interjúkat főleg, ha telefonon akartak faggatni. Igy küszöböltem ki a félreértéseket vagy a félremagyarázásokat. A félreértések sokszor nem rossz szándékból születnek, sokkal inkább az újabban egyre tűrhetetlenebb újságírói robot idézi elő. A félremagyarázásoknak viszont már politikai gyökerük van. A legrosszabb, amikor egy-egy autorizált interjút „mazsoláznak”. Színre lépnek a névtelenül mazsolázó sajtómunkások, akik a megjelent autorizált interjút úgy vágják össze, hogy nem ismerek magamra. Egyszer s mindenkorra ki kell jelentenem, hogy ezekhez a szövegekhez semmi közöm, a „mazsolázók”, nyilván a saját véleményüket tették közzé, csak nem merték a saját nevükön közölni.
Éjszaka: József Attila.