- augusztus 15., hétfő
Tegnapelőtt arról töprengtem, hogy a nagy infláció, a recesszió idején várható-e Szerbiában rendszerellenes lázadás. Arra a következtetésre jutottam, hogy lesznek fragmentális demonstrációk, de nem kerül sor össznépi ellenállásra. 2000-ben a tömeg megbuktatta Miloševićet, de csak azért, mert Koszovó elvesztése a nacionalista erőket a rendszerellenes táborba terelte. Erre emlékeztem miután a kezembe került a Népszava új száma, amelyben Ferge Zsuzsa szegénységkutató határozott nemmel válaszolt arra a kérdésre, hogy a gazdasági válság idején van-e esélye Magyarországon az éhséglázadásnak. „A szegénység bármeddig növelhető – nyilatkozta – pláne, ha a többséget érinti, azaz természetesnek tűnik. Ám az éhséglázadásnak nem látom esélyét. Magyarországon 1956 óta nem volt tömeges aktív ellenállás a szegénységet hátrányba hozó intézkedéseknél, a legindokoltabb esetekben sem. (…) „Megint csak, szerencsére régebbi tapasztalatok alapján azt tudom mondani, hogy a magyarok többször voltak hajlamosak diktátorokért is rajongani. Ez többnyire csak a diktátor eltűnésével ért véget”. Ferge Zsuzsa szerint 1848 és 1956 számít kivételnek, de hozzátenném: mindkét esetben nemzeti színezetű felkelésről vagy forradalomról volt szó. 48-ban az osztrákok ellen harcoltak, de aztán kiegyeztek és Ferenc József kedvenc politikusuk lett. 1956-ban pedig az oroszok ellen keltek fel, de 2010 után velük is kiegyeztek. A legújabb magyar kiegyezésben tehát nincs semmi meglepő.