Naplójegyzetek, fragmentumok
2021. június 17. csütörtök
Gondolkodásra kényszerített a Jelen honlapján megjelent Gyurgyák János drámai hangvételű, az ország baljós állapotának feltárását vállaló interjújának második része. Hol vagyunk? Hova tartunk? Gyurgyák Orbánnal együtt alapította meg a Századvég alapítványt, a remek Századvég című folyóirat kiadója volt, Szerkesztői a jövő nemzedékét képviselték. Nem akartak elveszni a múlt labirintusában. A borítólapján Ady, Babits, Németh László, Szekfű Gyula, Szabó Dezső fényképe szerepelt, ezzel jelezték a fiatal demokraták, hogy új szintézisre törekszenek. A Századvég régi példányainak egy részét még most is őrzöm. Kissé túlságosan liberálisnak tűnt, amit azzal igazolok, hogy az etnikai konfliktusok zűrzavarában megtapasztaltam kollektív identitás fontosságát. Viszont rokonszenvesnek tűnt, hogy Bibót helyezték érdeklődésük központjába. Azt hittem, hogy avítt ellenmondást múlnak felül, meg sem fordult a fejemben, hogy egy napon majd éppen ezt mélyítik el. (…) Magyar az, aki magyarnak vallja magát, vágták egykor el a fiatal demokraták a gordiuszi csomót. Gyurgyák szerint azonban a történelem legyőzte a Fideszt és a jelent, amely egyszerre baljós lett. (…) Jól emlékszem Mészöly Miklós az akkor még a Fideszes Fodor Gábor társaságába Szabadkára és Újvidékre látogatva sokat sejtetően közölte velem: a Fidesz a jövő pártja. Az lett, csak nem úgy, ahogyan egykor a párt megálmodta a jövőt. Akkoriban a kisebbségi magyar politikusok ki nem állták a Fideszt, Orbán Viktor neve szitokszónak számított, még azon a rendezvényen sem voltak hajlandók megjelenni, amelyen Mészöly Miklós és Fodor Gábor szerepelt. Szabadkán a vajdasági magyarság nevében éppen aznap Csurkát tüntették ki. Azt a Csurkát, akitől már Antall József is elhatárolódott. Ezzel jelezték, hogy szerintük Csurkáé a jövő. Igazuk volt? Gyurgyák szerint a Fidesz fordulata a magyar nemzet egységének szempontjából katasztrofális következményekkel járt. Sajnálattal állapítja meg, hogy „olyan nyelvet használnak egyes honfitársaink, mintha háborúban vagy hideg polgárháborúban élnének”. Mintha nem is egy nemzet élne az országban, hanem kettő. A két nemzet áll szemben egymással: az egyik liberális, a másik illiberális, az egyik Európa párti, a másik Európa-ellenes vagy legalább is Európa-szkeptikus, az egyik demokráciában hívő, a másik autokráciát támogató. (…)