Naplójegyzetek – fragmentumok
2020.október 2., péntek
Tegnap este Anikóval a tévén végignéztük Trump és Biden tévé-párbaját. Kiábrándító volt mindkét fél, de mégis kénytelen voltam Bidennak szurkolni. Utána újra elővettem Philip Roth: Összeesküvés Amerika ellen című regényét. Ez volt az egyik legizgalmasabb regény, amit ebben az évben olvastam. Mi lett volna, ha az amerikai elnökválasztáson 1941-ben nem Roosevelt győz? A regény főhőse egy családi beszélgetésen hitetlenkedve csóválja a fejét. „De Rooseveltet senki sem győzheti le”, mondta. „Lindbergh se fogja”. „Amerika fasiszta lesz”, válaszolta a bátyja. A regény szerint Roosevelt vesztett. Történt ezek után? Antiszemitizmus, kozmetikázott fasizmus! Kivándorlás Kanadába! Természetesen Trump nem Lindbergh, de félő, hogy győzelme esetén nemcsak Amerikában, hanem az egész Európában is tarolni fog a jelenleg lopakodó etnikai populizmus. Keletről a putyini autokrata rezsim indult hódító utjára, Amerikából a Trump-féle populizmus. Mindkettőre természetesen akad termékeny „hazai” talaj. Cseppet sem tudok azokkal egyetérteni, akik Trump esetleges győzelmét kárörvendően azzal kommentálnák, hogy minél rosszabb, annál jobb. Trump a kapitalizmus veszélyes bohóca, veszélyes, mert a közép- amerikai munkások, a szegényebb külvárosok és a fehér felsőbbrendűséget hirdető aranyifjak kedvence lett.
A délutáni séta után az interneten értesülök, hogy Trump koronavírus fertőzött lett. Megfertőzte a vírus, amelyet az első hónapokban lebecsült. Pár óra múlva terjedtek az álhírek, a gyűlölködő megjegyzések. Örülnék, ha Trump elvesztené a választásokat, de ellene vagyok a kizárólagos, a gyűlölködő hangnemnek. Trump eszméi számomra ugyanolyan ellenszenvesek, mint a rágalmazó diskurzusok, amelyek – sajnos – idehaza is eléggé elterjedtek.