Naplójegyzetek -fragmentumok
2019. december 31., kedd (2. rész). Anikó kezdte kiheverni az influenzát, úgyhogy este kisétáltunk a forgalmas utcára. Megkívánta látni a várost. Nyolc óra előtt a szomszédos gyógyszertár még nyitva tartott, csak a száguldozó és a hangosan dudáló autók jelezték, hogy valami történni fog. Itt-ott már lövöldöztek, de ez még nem volt túl veszélyes. A sarki újságárus éppen zárórára készült. A kivilágítás pazarló volt, a fák ágaira szerelt villanykörték csillogtak-villogtak. Magam sem tudom, miért, megálltam a kioszk előtt, s a szilveszteri fényáradatban a bulvársajtó címoldalait betűzgettem. Politikai botrányokról és titokzatos gyilkosságokról szóltak. Pornográf fotók ékeskedtek. Kegyetlen szilveszteri látvány tárult elém: Szerbia csillogó-villogó fényáradatban pornográf sajtóval várja az új esztendőt. Anikóval vagy fél órát maradtunk az utcán, utána rohantunk a lakásba, mert kezdtek lövöldözni. Az íróasztalon tornyosuló könyveket rakosgattam, hogy az új év első napján mégis valamiféle rendet találjak az asztalomon. Kezembe vettem Szabó Lőrinc verseskötetét, s a Politika című versét olvasgattam. „Magányod / barlangját kard kutatja át. / Lemondás? Nincs! Az üldöző / nem mond le rólad! s a jövő / azé lesz, aki bestiább”. Én is hasonló a gondolattal búcsúzom 2019-től. Anikóval vacsorához ülünk, aztán a tévé előtt bosszankodunk. Éjfélkor hatalmas tűzijáték, soha nem volt ilyen látványos. Anikóval a teraszon ácsorogva szkeptikusan bámultuk az újvidéki mesterséges boldogságot és fényáradatot. Szilveszter éjszakáján Szabó Lőrinc verssorára gondoltam: A jövő tényleg azé lesz, aki bestiább.