Naplójegyzetek – fragmentumok
2020. október 20., kedd
Elég ritkán hallom a mentőautók éjszakai szirénázását, bár a jelentések szerint beköszöntött a vírus új hulláma. Talán Újvidéken mégsem terjed annyira a vírus? Gyilkosságokról sem olvasok, autókat sem robbantottak, viszont olvasom, hogy szülőfalumban, Szenttamáson egy fiatalember bombát dobott a rendőrállomásra. Először álhírre gondoltam. Aztán több tévé is sugározta a hírt, ami nyugtalansággal töltött el. Ez lehetetlen, képzelődök a zajos újvidéki éjszakában. Mert bár a rendőrkocsik és a mentőautók valamennyivel ritkábban szirénáznak, az éjszakák továbbra sem csendesek, mivel a környékünkön szünet nélkül csaholnak a kóbor kutyák. Egyre több kutyafalka kószál az éjszakákban. Tegnap este 11 után kezdték, de még kettőkor is hallottam őket. Szerencsére a járvány miatt Anikóval nem járunk ki esti rendezvényekre, úgyhogy nem vagyunk kitéve ennek a veszélynek. Igaz, az utóbbi hónapokban nem olvastam újvidéki gyilkosságról, de annál többször értesülök az éjjel is – nappal is tartó belgrádi véres leszámolásokról. Szombaton 4-kor az Ušče üzletközpont előtt öltek meg egy embert. A múlt hetekben több belgrádi gyilkosságról számolt be a sajtó. A rendőrség szerint a maffiózók leszámolásáról van szó. Vučić elnök nyilatkozik és természetesen bejelenti – ki tudja hányadszor? -, hogy leszámolnak a maffiózókkal, akik azonban erről nem vesznek tudomást. De ugyan miért foglalkozok a maffiózókkal? Nincs vagyonom, még autóm sincs, amit felrobbantanának, nincs és nem is volt politikai tisztségem vagy befolyásom, az igazat megvallva, nem vagyok fontos a maffiózók szemében. A kóbor kutyák sokkal nagyobb veszélyt jelentenek számomra. Aztán olvasom, hogy a Szerb Haladó Párt vezetősége elfogadta mely pártokkal lép koalícióra, habár a parlamenti fölénye akkora, hogy enélkül is kényelmes többséggel kormányt alakíthat. A Szerbiai Szocialista Párt OK, hiszen régi megbízható koalíciós partner. A VMSZ is OK, hiszen nagyon megbízható. Új színt, csak a SPAS (Szerb Patrióta Szövetség) képvisel, ez az a párt, amely a választási kampányban élesen elhatárolódott a bojkottáló ellenzéki pártoktól, közben megmosolyogni való gyengédséggel bírálta a kormányzatot. Ezek után mondja valaki, hogy a Szerb Haladó Párt nem nyitott a bírálatokra. Hogyne, hiszen még a kritikusait és felkarolja. Számomra ez sem meglepetés, a rendszert, amely számos politológus „homlokzati demokráciának” nevez, puhítani kell azzal, hogy díszelemek kerülnek a homlokzatra.