2021. április 4. vasárnap
Naplójegyzetek, fragmentumok
Borús reggelre ébredtem, de ez nem szegte munkakedvemet. Az éjszaka Renan könyvét olvastam Jézus életéről. A formalista farizeusok és írástudók kövekkel hajigálták Jézust, olvasom, mert eltérítette a népet a régi kultuszától. Nem kivételes eset: a hatalomvédte hagyomány végül is mindig az erőszakhoz folyamodik. Jézus pedig sokkal, de sokkal nagyobb „rendbontó” volt. „Aki hozzám jön és nem gyűlöli atyját és anyját feleségét és gyermekeit, testvéreit és nővéreit, sőt önmagát is, nem lehet az én tanítványom. Aki nem hordozza keresztjét és nem jön utánam, nem lehet tanítványom”. (Lk. 14., 26-27). Ezt olvasva rádöbbenek, hogy milyen esendő ember vagyok. Esendő ember, aki időnként kérdezni merészel. Most éppen azzal a kérdéssel vívódom, hogy miben nyilvánul meg a régiek kultusza, amelytől nem szabadulhatok. Szeretném hinni, hogy főleg a jelenem megértését szolgálja, s engedélyezi, hogy nagytitokban a jelen tanácstalan gyermekeként képzelődjek a jövőről. Ez esetben azonban a hagyomány sem maradhat a régi. A hagyomány változik leggyorsabban, ha nem akarunk egy vidéki múzeumot látni benne.