Naplójegyzetek – fragmentumok
2020.augusztus 3., hétfő
Ma délelőtt rendkívüli körülmények között alakult meg az ellenzék nélküli köztársasági képviselőház. A környező utcákon a rendőrség igazoltatta az embereket, a beszámolók szerint ezzel akadályozta meg, hogy nagyobb tömeg gyűljön össze az képviselőház épülete előtt. A rendőrség és a csendőrség éberen őrködött, mivel tegnap két ellenzéki vezető bejelentette, hogy leblokkolják a parlament bejáratát. A rendőrségi éberségről egy belgrádi háziasszony ékesen számolt be. Ebédet akart főzni és vett hozzá egy tojást, amit egy átlátszó műanyagszatyorba helyezett. A rendőrök észrevették a tojást a szatyorban és a háziasszonyt betuszkolták a rendőrkocsiba és beszállították a rendőrállomásra. Az ügyész meghallgatta és végül szabadon engedte, Az egész tortúra öt óra hosszat tartott. A család hiába várta az ebédet. Közben a képviselőház előtt mégis összegyűlt kisebb tömeg hangos tiltakozása közben az új képviselők letették az esküt. Kíváncsi vagyok, mit éreztek, miközben elfoglalták a helyüket az ellenzéki nélküli padsorokban. Mire gondoltak? Ebben a helyzetben nem fontos, hogy hányan demonstráltak a parlament előtt. Ötvenen? Kétszázan? Mindegy, hiszen ez csak tünetértékű esemény volt arról, hogy mi vár ránk az elkövetkező években. Ami történik, és ami történni fog, az már túl van a politikán. A rossz közérzet háborgása. A robbanást nehéz előre látni.