A gesztuson túl
2013. január
Újvidék nincs többé
Két hónappal ezelőtt levelet kaptam újvidéki születésű Kanadában élő barátomtól. „Újvidék nincs többé”, zárta sorait. „Akkor mi sem leszünk”, válaszoltam neki. Több levelet nem kaptam tőle. A napokban egy svájci ismerősömtől értesültem róla, hogy barátom vagy egy hónappal ezelőtt meghalt. Nem zártuk le életünk értelméről folyó párbeszédet.
Magyar história, 1
Köd szállt le a zugi tájra. Délután nem mozdulok ki, Tormay Cécile Bujdosó könyv c emlékezés-kötetét olvasom. Az írónő így látja a 19-es a bolsevik forradalmat: „Megy robogva a halálvonat magyar éjszakákon át, ahol megáll, ott emberek kerülnek a fákra és vér folyik a városok kövezetén. A vonal mentén pedig gyakran találnak megcsonkított mezítelen holtesteket. Szamuelly vonatán is ítélkezik.” Az írónő a véres magyar históriáért a zsidókat és a félrevezetett magyar prolikat teszi felelőssé. Aztán Márai Sándor naplójegyzeteit lapozom fel. „Két forradalmat láttam”, írja az 1944-es naplójában. „A berlini Spartacust és az 1919-es magyar kommunista kísérletet, de ehhez hasonlítva, ami ma történik, mindkettő gyermekes tréfa volt”. Így, egymás után olvasgatva furcsán hat a két egymással feleselő szöveg. Úgy tűnik, Márai a hitelesebb, csakhogy mögötte egy politikai mozgalom sem áll. Egymagában álldogált a magyar históriában, tegnap is, de ma így lenne. Arany és Petőfi elmentek, ahogy Krúdy mondja, a kis magyar szekéren, majd megjelent Ady és belecsapott különös hangserének húrjaiba. Ezek után néma csend következett. Márai sóhaja ezt a csendet szakította meg, mielőtt előkelő mozdulattal búcsút intett volna Magyarországnak.
Magyar história, 2
„Az emberek úgy tűnnek el, mint a nagy járvány idején. Mindez monoton. A zsidókat tízezrével deportálják…”, jegyezte fel Márai, majd hozzátette, azt, amit ma is kevesen mernek kimondani: „S mindezek végrehajtásához akadtak magyarok… akadtak? Sorba álltak, hogy segédkezzenek”. Ezt írta az író, aki a Rákosi rendszer elől a szabadságba menekült és tabukat döngetett.
Európa és mi
Az Európai Unió szakértőkből álló bizottsága úgy véli, hogy a tagországokban veszélyeztetve van a média- és a véleményszabadság s ezzel együtt a politikai pluralizmus is. A színvonalas újságírás kárára egyre inkább tért hódit a bulvársajtó. A pártok, a különböző gazdasági érdekcsoportok befolyása növekszik. Ez játszódik le az Európai Unióban! A vajdasági magyar újságírásban, amint olvasom, nincsenek ilyen gondok, ott teljes a sajtószabadság. Csak a demokratikus hagyományokkal rendelkező országokban vannak gondok. Bizarr történet, vagy nem?
Megbillent egyensúly
Ilma Rakusával a zürichi Sprüngli kávézóban üldögélünk. A teremben minden hely foglalt, ennek ellenére a meghitt légkörben, a hangulat diszkrét. Nincs lárma, nem üvölt a hangszóró. Szóba kerülnek az Újvidékkel kapcsolatos ellentétes érzelmeim. Vonz és taszít egyszerre. Maradjon is így biztat Ilma Rakusa. Számomra Tišma és te jelentitek Újvidéket, teszi hozzá. Zürichben él, de érzelmileg semleges a várossal szemben. Tetszik neki, de nincs vele érzelmi kapcsolata. Igazi szellemi otthona Berlin, azonban Zürichben tud zavartalanul alkotni. Közel érzi magához Triesztet. Claudio Magris europaizálni kívánta városát, amelyben bizony sokszor a fasiszták garázdálkodtak, vagy szélsőjobb mozgalmak hallatták hangjukat. Trieszt érzékeny és könnyen sebezhető, éppen ezért Magris nagyszabású írói hivatása, Trieszt európaizálása. Rakusa pár évvel ezelőtt járt Újvidéken, akkor úgy találta, hogy ismerős városra bukkant, holott akkor járt életében először ott. Emlékezetes marad számára Közép-Európa és a Balkán különös keveredése. Ha ez az egyensúly megbillen, akkor Újvidék jellegtelen provincia lesz, gondolom. Esetleg bekövetkezett?
Nemzethűségi monopólium
Csak a szegény szereti hazáját, írta Petőfi. Megbotránkoztató sorairól nem ildomos beszélni, mert a hazaszeretetet, akárcsak a nemzethez való hűséget kisajátította magának az újgazdag réteg.
A nemzetállam visszavág
Anglia habozik, s újabb népszavazást írna ki az Európai Uniós tagságról. Kelet-Európa országaiban is egyre többet fanyalognak a nemzetállami főnökök. Erről szól Vaclav Klaus, cseh államfő, nyilatkozata a Neue Zürcher Zeitungban. Ismeretes, hogy Klaus 2009-ben csak hosszas huzavona után írta alá a lisszaboni szerződést, mert úgy vélte, hogy az lehetővé teszi a Csehszlovákiából küldözött németek kártérítési perét. Most az Európai Unió kudarcáról nyilatkozik. Az újságíró emlékeztette arra, hogy a kilencvenes évek első felében ő is az egyesülő Európa mellett tört állt ki, ám erre azt válaszolta, hogy akkor ez a szovjet rendszerből való kimenekülést jelentette, ma viszont ez a jelszó értelmetlen, a brüsszeli bürokrácia ne nyesegesse a nemzetállamok kompetenciáját. Klaus a nemzetállam nevében utasította vissza a szudétanémetek kártérítési igényét, s a nemzetállamok szempontjából tartja kudarcnak az Európai Uniót. Egészen más álláspontot foglal el az EU-párti Karel Schwarzenberger, az új cseh államfőjelölt, aki a minapi beszédében kijelentette, hogy ha Beneš elnök netán ma telepíti ki a németeket és a magyarokat Csehszlovákiából, akkor valószínű, hogy a hágai törvényszék elé kerül. Az elnökjelölt Schwarzenberg kijelentése óriási felháborodást keltett Csehországban, rögtön idegenszívűnek kiáltották ki. Nem csoda, hogy elvesztette a választásokat! A polémia rámutat az jelenlegi EU-ellenesség egyik gyökerére. Persze, vannak más indokok is. Nekem is megannyi fenntartásom van a jól fizetett brüsszeli bürokráciával szemben, hiányzik belőlük a nagyvonalúság és a meggyőző erő, s sem tudják a nemzeti érzéseket korszerűen átgondolni, ami persze, nem azonos a nemzetállami politikai kaszt retorikájával. Sokkal több annál!
Főhajtás és, ami utána következik
Amint olvasom, a vajdasági magyar közélet hangadói kitörő örömmel fogadták a bejelentést, hogy Ader János, magyar és Tomislav Nikolić szerb államfő rövidesen fejet fog hajtani az második világháborús ártatlan szerb és magyar áldozatok emlékműve előtt. Tényleg örvendetes jelenség, de csak akkor, ha a gesztusnál többet fog jelenteni és folytatása is lesz. A gesztus önmagában nemes cselekedett, de nem szabad visszaélni vele. Ország-világ tud a magyar bűntettekről, az újvidéki hideg napokról. Benne van a magyar köztudatban, a tankönyvekben, és senki sem próbálja ezt alábecsülni. De szerepelnek-e a szerb tankönyvekben a 44/45-os megtorlások? Mit rejtenek a német és a magyar tömegsírok? A főhajtás után erre is válaszolni kéne! Arról nem is szólva, hogy számba kell venni, hogy milyen döntéseket hoztak a vajdasági bíróságok a jelenleg folyó rehabilitációs perekben. Mert ha kiderül, hogy a bíróságok jogszerűnek találják, azokat a halálos ítéleteket, amelyeket védőügyvéd nélkül hoztak meg, akkor az elnökök főhajtása bizony keveset él, hiszen emberi életekről van szó.
A túlélő árvácskák
Zugban, Zürichben és Luzernben virágoznak fagyálló árvácskák. A nagyapám szenttamási sírjára gondolok, novemberben Anikóval árvácskákat öltettünk a sírra, s pár héttel ezelőtt K.É. jelentette Szenttamásról, hogy az árvácskák is jól bírják a telet. Aztán Zugban a hőmérő a fagypont alá zuhant, de egy tucat zugi polgár reggelente megmártózik a kristálytiszta zugi tó vizében. Az árvácskák pedig tovább virítanak.
Családi Kör, 2013. január 31.