Naplójegyzetek – fragmentumok
2020. április 14., kedd
A karanténban muszáj időnként elővennem Nietzschét, nehogy berozsdásodjon az agyam. A vándor és az árnyékában felfedeztem egy gondolatot, amely már régen foglalkoztat: az a modern sznobizmus, a „féktelen, modern eredetieskedés”, ahogy Nietzsche nevezte ezt a jelenséget. Ezek után érthető, hogy miért tartotta Nietzsche a görög művészetet tökéletesnek. „Nem élt bennük a konvenciótól való rettegés, hiszen a konvenciók kötötték őket össze a közönségükkel”. Az Antigonét csak az tudta tökéletes formába önteni, aki érezte a közösségét. Ám milyen közösséget érez a mai író? Vajon nem verte szét a populista politika? Vajon nem verte szét az antpopulista elitizmus?