Naplójegyzetek, fragmentumok
2020. június 28., hétfő
Tudom, sokan felkapták a fejüket, midőn kifejeztem abbéli aggódásomat, hogy az ellenzékiség imitációjának korába léptünk. Akik tisztában vannak a helyzetünkkel, azok belátják, hogy mostanság nemigen válogathatunk, hiszen elkoptak a régi nagy hívószavak, mint például a demokrácia, emberi jogok, szabadság, amelyekért egykor lelkesedtünk. Elvesztették régi pátoszukat, hiszen demokratikusan választják meg a demokrácia ellenfeleit. Az emberi jogokat azok is semmibe veszik, akik egykor elkötelezett hívei voltak. Meginogtak az egykori alapvető ellenzéki gondolatok. Vagy lejáratták magukat? Arról is szó lehet, hogy a rugalmas autokrata rendszerek nagylelkűen engedélyezik az ellenzékiség imitálását, még az állami fotelekben is lehet valaki „ellenzékben” azzal a feltétellel, hogy a rendszer alapjait ne vonja kétségbe. Lehet egy kicsit ellenzéki, de azért rendszeresen jelen van az kormánymédiumokban, együttműködik a kormány által megbízhatónak tartott és jól finanszírozott folyóiratokkal, könyvkiadókkal. Akik azonban az alapelveket kétségbe vonják, azok a demokrácia páriái lesznek. Az ő nevüket törölni kell a médiában, legfeljebb negatív kontextusban említhetők. A páriák időnként pótvizsgázhatnak, de ha nem felelnek meg a követelményeknek, akkor továbbra is szilencium vár rájuk. Tehát az autokrata rendszerekben nagyon könnyű megállapítani a páriákat az ellenzékiséget imitálóktól. Belapozok a kormányhű médiumokba és máris tisztában vagyok vele. A páriákat az internetre száműzik.