Naplójegyzetek, fragmentumok
2021. augusztus 12., csütörtök
Tegnap Szicíliában megdőlt az európai hőségrekord: 48,8 c fokot mértek. (…)
Kis János alapos és gondosan mérlegelő életinterjú-kötetében (Szabadságra ítélve) elmondja, hogy neki sokat a munkahelyről való kirúgása. Személyes élménye lett az, miről addig a könyvekben olvasott. Másképpen éltem át ugyanazt a történetet. A nyolcvanas évek végén tagja voltam a Vojin Dimitrijević vezette jugoszláv emberjogi bizottságnak, amelybe sok nem egy emberileg megrázó panasz futott be. Ott tudtam meg, hogy a Judit című drámám albán fordítóját a szerb rendőrség letartóztatta és más albán értelmiségivel együtt bírói tárgyalás nélkül internálta, vagyis egy táborban tartózkodik. Jöttek érte egyéjszaka és – ismeretlen helyre toloncolták. Csak egy megrázó eset a sok közül, úgyhogy a munkahelyemről való kiebrudalásom érzelmileg már felkészített erre is. Az igaz, hogy pár hónapok előtt Želimir Žilnikkel már tervezgettük a felmondásunkat, mivel nem bírtuk elviselni a terepszínű egyenruhás újságírókat és a terepszínű egyenruhás szellemet. A hatalom azonban megelőzött bennünket. Amikor felolvasták a nevemet, cseppet sem lepődtem meg, ne felejtsd el, olyasféle gondolatok jártak az eszemben, hogy a saját szempontjukból igazuk van. A drámaszerkesztőségben nem folytattam „aknamunkát”, de a belgrádi sajtóban a Borbában közöljük az írásaimat, amivel szembementek a hivatalos álláspontokkal. Furcsa módon elismertem, kirúgásom megalapozottságát: a nacionalista eufóriában nem volt helyben az állami intézményben. Örökre megundorodtam a nacionalizmustól, annak ellenére, hogy Bibót olvasgatva tudomásul vettem, létezik „demokratikus nacionalizmus” is. Bibó tekintélyének hatására gondolom, hogy esetleg létezik, de csak elméletben. Elméletileg fontos, tényleg jól hangzik, de a valóság feleselt az elmélettel. Ma is azt gondolom, hogy Bibó állítása megalapozott, de a gyakorlatban mai napig nem ismertem meg. Talán a 18. és a 19. században előfordul, de az én látókörömben nem. Elismerem, hogy az ismereteim hiányosak. Sokkal inkább azt tapasztaltam, hogy amint a nacionalizmus a tömegekben a gyökeret ereszt, lehetetlen határt szabni neki. Esetleg egy felvilágosult diktatúra teheti meg ezt? Diktatúrával a diktatúrába vezető nacionalizmus ellen? Teljesen értelmetlen hipotézis. Ha valaki diktátor akar lenni, akkor a nacionalizmus útja a legbiztosabb, mert a nacionalizmus még a diktátor is megbuktatja, de csak azért, hogy új diktátort teremtsen. A diktatúrába vezető út nacionalizmussal van szegélyezve. Persze tudom jól, hogy minden nacionalista azt bizonygatja, hogy az ő nacionalizmusa miatt, másik viszont nacionalista és soviniszta. Kikerületem az utcára és – megkönnyebbültem. A Szabad Európa Rádióban Lángh Júlia javaslatára heti kommentárokat írtam, a tiszteletdíjából túlélő maradtam. Akkor 1992-ben állam kitagadott, én pedig végleg búcsút intettem az állami munkahelyeknek. Szabadságra ítélt, mondaná Kis János. Azóta sem tudok szabadulni attól az érzéstől, hogy akit az állam kebelére emel, attól ellenszolgáltatást követel. Néha kisebbet, néha nagyobbat. Egy mérnök vagy egy mesterember könnyebben kicselezi a munkaadó gazdáját, de az értelmiségiek gondolatvilágát gyakran láthatatlan hálóval hálózza be. Akkor is, ha tisztességesen és őszinte meggyőződésből nem azonosul vele. Nem azonosul, „csak” belesimul. hogy az ő nacionalizmusa erős, másik viszont nacionalista és soviniszta. Kikerületem az utcára és – megkönnyebbültem. A Szabad Európa Rádióban Lángh Júlia javaslatára heti kommentárokat írtam, a tiszteletdíjából túlélő maradtam. Akkor 1992-ben állam kitagadott, én pedig végleg búcsút intettem az állami munkahelyeknek. Szabadságra ítélt, mondaná Kis János. Azóta sem tudok szabadulni attól az érzéstől, hogy akit az állam kebelére emel, attól ellenszolgáltatást követel. Néha kisebbet, néha nagyobbat. Egy mérnök vagy egy mesterember könnyebben kicselezi a munkaadó gazdáját, de az értelmiségiek gondolatvilágát gyakran láthatatlan hálóval hálózza be. Akkor is, ha tisztességesen és őszinte meggyőződésből nem azonosul vele. Nem azonosul, „csak” belesimul. hogy az ő nacionalizmusa erős, másik viszont nacionalista és soviniszta. Kikerületem az utcára és – megkönnyebbültem. A Szabad Európa Rádióban Lángh Júlia javaslatára heti kommentárokat írtam, a tiszteletdíjából túlélő maradtam. Akkor 1992-ben állam kitagadott, én pedig végleg búcsút intettem az állami munkahelyeknek. Szabadságra ítélt, mondaná Kis János. Azóta sem tudok szabadulni attól az érzéstől, hogy akit az állam kebelére emel, attól ellenszolgáltatást követel. Néha kisebbet, néha nagyobbat. Egy mérnök vagy egy mesterember könnyebben kicselezi a munkaadó gazdáját, de az értelmiségiek gondolatvilágát gyakran láthatatlan hálóval hálózza be. Akkor is, ha tisztességesen és őszinte meggyőződésből nem azonosul vele. Nem azonosul, „csak” belesimul. Kikerületem az utcára és – megkönnyebbültem. A Szabad Európa Rádióban Lángh Júlia javaslatára heti kommentárokat írtam, a tiszteletdíjából túlélő maradtam. Akkor 1992-ben állam kitagadott, én pedig végleg búcsút intettem az állami munkahelyeknek. Szabadságra ítélt, mondaná Kis János. Azóta sem tudok szabadulni attól az érzéstől, hogy akit az állam kebelére emel, attól ellenszolgáltatást követel. Néha kisebbet, néha nagyobbat. Egy mérnök vagy egy mesterember könnyebben kicselezi a munkaadó gazdáját, de az értelmiségiek gondolatvilágát gyakran láthatatlan hálóval hálózza be. Akkor is, ha tisztességesen és őszinte meggyőződésből nem azonosul vele. Nem azonosul, „csak” belesimul. Kikerületem az utcára és – megkönnyebbültem. A Szabad Európa Rádióban Lángh Júlia javaslatára heti kommentárokat írtam, a tiszteletdíjából túlélő maradtam. Akkor 1992-ben állam kitagadott, én pedig végleg búcsút intettem az állami munkahelyeknek. Szabadságra ítélt, mondaná Kis János. Azóta sem tudok szabadulni attól az érzéstől, hogy akit az állam kebelére emel, attól ellenszolgáltatást követel. Néha kisebbet, néha nagyobbat. Egy mérnök vagy egy mesterember könnyebben kicselezi a munkaadó gazdáját, de az értelmiségiek gondolatvilágát gyakran láthatatlan hálóval hálózza be. Akkor is, ha tisztességesen és őszinte meggyőződésből nem azonosul vele. Nem azonosul, „csak” belesimul. Akkor 1992-ben állam kitagadott, én pedig végleg búcsút intettem az állami munkahelyeknek. Szabadságra ítélt, mondaná Kis János. Azóta sem tudok szabadulni attól az érzéstől, hogy akit az állam kebelére emel, attól ellenszolgáltatást követel. Néha kisebbet, néha nagyobbat. Egy mérnök vagy egy mesterember könnyebben kicselezi a munkaadó gazdáját, de az értelmiségiek gondolatvilágát gyakran láthatatlan hálóval hálózza be. Akkor is, ha tisztességesen és őszinte meggyőződésből nem azonosul vele. Nem azonosul, „csak” belesimul. Akkor 1992-ben állam kitagadott, én pedig végleg búcsút intettem az állami munkahelyeknek. Szabadságra ítélt, mondaná Kis János. Azóta sem tudok szabadulni attól az érzéstől, hogy akit az állam kebelére emel, attól ellenszolgáltatást követel. Néha kisebbet, néha nagyobbat. Egy mérnök vagy egy mesterember könnyebben kicselezi a munkaadó gazdáját, de az értelmiségiek gondolatvilágát gyakran láthatatlan hálóval hálózza be. Akkor is, ha tisztességesen és őszinte meggyőződésből nem azonosul vele. Nem azonosul, „csak” belesimul. de az értelmiségiek gondolatvilágát gyakran láthatatlan hálóval hálózza be. Akkor is, ha tisztességesen és őszinte meggyőződésből nem azonosul vele. Nem azonosul, „csak” belesimul. de az értelmiségiek gondolatvilágát gyakran láthatatlan hálóval hálózza be. Akkor is, ha tisztességesen és őszinte meggyőződésből nem azonosul vele. Nem azonosul, „csak” belesimul.