Naplójegyzetek – fragmentumok
2020. december 9. csütörtök
Látom, hogy lealkonyult a nemzedékem részére meghatározó Radomir Konstantinović-féle kritikus patriotizmus ideje. A populizmus kora másféle viszonyulást szült: a hazát szeretni kell. Igaz ez a „szerelem” egyelőre még nyers és faragatlan, de idővel majd kultiválódik, tehát egyre fontosabb szerepet játszik az érzelmi jellegű kissé esztétizált Európát megváltó Barbárzseni, amelyre éppen Radomir Konstantinović emlékeztetett. A szerbiai zenitista avantgárd mozgalom tagjai szerint a degenerált Európát a balkáni barbárság menti meg. Konstantinović a Barbárzsenit a balkáni vadság termékei közé sorolta. Manapság a balkáni Barbárzseni konstantinovići kritikája sokkal időszerűbb, mint megírása idején (1966), kiderül a szélsőjobb új Balkán-apológiájából is. De a fel-feltörő orosz nosztalgia időnként a szélsőballt is ebbe az irányba tereli. Keleten kel fel a nap, olvasom egyre gyakrabban.