A csúnya Marx és a szép piac
2013. október
Válságban a centrumok!
Felszólalok a német-magyar Európa-tanácskozáson. Főleg írók vesznek részt rajta. Szóvá teszem a kelet-közép-európai nemzetállami centralizmust. Nem tudom igazolni azokat az értelmiségieket, akik ugyan a nacionalizmus elutasítják, de azért kritikátlanok a centralizmussal szemben, amivel akaratlanul is a nacionalizmust istápolják, akkor is, ha a különböző nemzetközi tanácskozásokon hevesen bírálják. A rendszerváltás előtt a kelet-közép-európai fővárosok voltak a változás motorjai, manapság azonban válságba kerültek. Ebben a régióban a periféria el van nyomva, a centrum pedig mély válsága sodródott.
Rendszerváltás utáni új bizalom
Az ellenzék Orbán-szobrot dönt le. Ez nem csak ízléstelen, hanem meddő is. Más irányba kéne gondolkodni. A posztkommunista világban a tömegek kiábrándultak az elitekből, attól félek, hogy nem csak a politikai elitek vizsgáztak rosszul, hanem az értelmiségi elit is. Magyarország sem kivétel! A politikai elit tetteivel tévesztette meg a népet, az értelmiség pedig a naiv illúzióival. Az általános bizalmatlanság napról-napra növekszik. Fogalmam sincs arról, hogy mikor fog tetőzni. Egyenlőre a bizalmatlanság tétlenséget szül. Csak ne legyen rosszabb, hallom mindenfelé. Ezért ne foglalkozzon az ellenzék szobordöngetéssel, hanem építse a rendszerválás utáni új bizalmat. Erre lenne szükség, mivel a tegnapi rendszerváltó bizalom elapadt. Többé senki sem hisz a rendszerváltó ígéreteknek, mivel csak annak fonákságait tapasztalja, és napról-napra szembesül annak hazugságaival.
Új elvándorlás
Immár a magyar sajtó is ír a magyar állampolgárság „megvásárlásáról”. Budapesten többen arról faggatnak, hogy hiteles hírekről van-e szó. Nem tudok pontosan válaszolni, én is csak az újságokban olvastam róluk. Ám nem hiszem, hogy túl négy számban fordulnak elő, hiszen Újvidéken egyre-másra nyílnak a magyar nyelvtanfolyamok, azzal a bevallott céllal, hogy felkészítsék a hallgatókat az állampolgársági nyelvvizsgára. Ha az illető polgár valamelyik felmenője valaha magyar állampolgár volt, például 1941-44 között, s nyelvtudása elégséges, akkor az állampolgárságot törvényes úton szerezte meg. Azok a módos szerb polgárok, akik esetleg korrumpálhatnák a magyar tisztviselőket, még a kilencvenes években megszerezték a magyar útlevelet, mégpedig úgy, hogy házat illetve lakást vásároltak Budapesten, a többit rábízták a pesti ügyvédekre. Most főként azok a szerb fiatalok kérelmezik a magyar állampolgárságot, akik az egyetemi diploma birtokában magyar útlevéllel könnyebben találnak a Nyugaton munkát. Hasonló szándék vezérli a fiatal vajdasági magyarokat is. Immár a vajdasági magyar politikusok is észlelik, hogy egyre több fiatal vándorol ki, de nem tárják fel ennek az okát. Annyira leköti a figyelmüket az anyaországi választási kampány, hogy megfeledkeznek arról, hogy maguk alatt vágják a fát. Pedig tudomásul kell venni, hogy beindult az új elvándorlás, immár nem az anyaországba, hanem a nyugati országokba. Sajnos, a kettős állampolgárságról szóló törvény meghozatalával párhuzamosan nem született új maradáspolitika.
Nem szépül a piac
Hét éve halt meg Eörsi István. „Marx mintha csúnyulna, de a piac sem szépül”, olvasom egyik versében. Vagy tíz év múlt el a vers megszületése óta, s a vadkapitalizmus hívei hiába csúnyítják Marxot, a piac továbbra sem szépül.
Nosztalgia
Pontosan 13 évvel ezelőtt, 2000. október 5-én bukott meg Slobodan Milošević. Azóta is mindenki arról beszél, hogy utána elpazaroltunk 13 évet. Leghangosabbak persze azok a politikusok, akik részesei voltak a sokat ígérő napnak, miközben saját személyes felelősségükről egy szót sem ejtenek. Nem mondják ki, hogy hol tévesztettek utat. Előveszem korabeli naplójegyzeteimet (Időírás, időközben, Családi Kör, Újvidék, 2003, és melyeket azon az első éjszaka mondatán. „A nacionalizmus újra győzött”‘ jegyeztem le 2000. október 5-én. Most már azt is hozzá kell tennem, hogy igen, győzött, de nem csak Szerbiában. A vesztett illúziók után a választópolgárok nagy többsége úgy érzi, ez az utolsó szalmaszál. 2000 októbere vagy csak szép nosztalgia vagy pedig néhány politikus kitűzője.
Pléd és politika
Megérkeztem Újvidékre. A városi autóbuszokban egész köhögéskoncert fogad. Csak ne legyen náthalázjárvány, gondolom. A hideg szobában magamra terítem a plédet, és a tévén nézem Aleksandar Vučić első miniszterelnök-helyettes interjúját. Hadd lássam, mi történt távollétem alatt. Bólogatok. Ugyan ki kifogásolná a korrupció ellenes harcot? Ki ne örülne a tisztességes demokratikus politikának? A politikai csúcson szép szavak hangzanak el, de idelenn az új tisztességes pártok ugyanúgy osztották el a választási zsákmányt, mint az előzőek, akiket manapság tisztességteleneknek neveznek. Játék a szavakkal? Vagy pedig arról van szó, hogy a pártelnök saját pártján belül sem tud érvényt szerezni a szavának? Még egy plédet helyezek magamra. Családi Kör, 2013. 10. 10