A Blaha Lujza téri a népkonyha előtt nagy a tumultus. Ki gondolta volna, hogy igy lesz? A szociológusok a magyarországi mélyszegénységről cikkeznek, a kormány az életszínvonal javulását hirdeti. A saját szememmel látom az óriásplakátokat: „Magyarország jobban teljesít”. A kapualjakban hajléktalanok.
Európa válaszúton
Karácsony másnapjára Rajk László és felesége Judit baráti társaságba invitáltak. Elsőnek Fischer Ádámmal ismerkedtünk meg, aztán sorra bemutat köztünk a megjelenteknek.. Persze sok ismerős is akadt. Rajk elújságolta, hogy április elején Szarajevóba utazik, ahol a Művészeti Akadémia hallgatóinak a filmszcenográfiáról tart előadást. Szarajevóról beszélgettünk. Remek, mondtam neki, legalább látni fogja a Bűnhődés című regényem alapján készült előadást, amelyet Urbán András állít színpadra Szarajevóban. Akkor viszem a hallgatóimat is, válaszolja Rajk, aki a Neoplanta budapesti vendégszerepelése idején éppen Izlandban tartózkodott, ezért sajnálatára nem láthatta Urbán rendezését. Konrád Györggyel Belgrádról beszélgetek, s elmondom neki, hogy a belgrádi szellemi élet újra pezsegni kezd, zavarosabb, de nyitottabb, mint a budapesti. Sokan érdeklődtek arról az 50 milliárd forintról, amellyel a magyar kormány támogatni kívánja a vajdasági magyar kisebbséget. Hatalmas összeg, mondják többen is, akkora, mint a Magyar Tudományos Akadémia évi költségvetése. Mire fordítják, faggatnak többen is. Csak annyit tudok, hogy a kisebbségi vállalkozók megsegítését célozza meg, azzal a szándékkal, hogy a kisebbségi polgárok részére új munkahelyek nyíljanak. Többen is megjegyzik, hogy az összeg akkor, hogy az eredményeknek is látványosnak kell lenni, tekintettel arra, hogy a Vajdaságban 250 ezer kisebbségi él. Tulajdonképpen most sejlik fel előttem a támogatás mérete. Ekkora összeget elképzelnem is nehéz, ha a kisebbségi politikusok nem herdálják el, akkor csodával határos fordulat várható. Ha ez nem állítja le az exodust, akkor az isten sem segíthet rajtunk. Rövid idő múlva a beszélgetés a migránskérdésre terelődik. Az új népvándorlás ügye Magyarországon sokkal szenvedélyesebb vitát váltott ki, mint Szerbiában. Magyarázatot nehéz találni, hiszen a menekültek egyik országban sem kívánnak letelepedni. Csak átvonultak. A különbség csupán annyi, hogy Magyarország kerítést épített, Szerbia nem. Ennek ellenére a migránsok továbbra is Nyugat felé igyekeztek. A kerítés mély nyomokat hagyott a magyar értelmiség tudatában. A migránshullám Magyarországon politikai átrendeződést idézett elő, a Fidesz népszerűsége nagyot ugrott, Szerbiában viszont a kérdés nem hagyott nyomokat. Magyarországon fellángolt a kifejezetten érzelmi töltésű vita, amelynek nem látom a végét. Konrád György és Haraszti Miklós vitába keveredik abban a kérdésben, hogy mennyiben helytálló Orbán Viktor elemzése. Konrád arra figyelmeztet, hogy a svédek és a finnek is a migránsok ellen fordultak. Németországban zúgolódnak a polgármesterek. Európa megtelt! Haraszti sem cáfolja a drámai helyzetet, de úgy véli, hogy az eddigi migránsellenes módszerek nem érik el céljukat. Én is közbe szólok, s elmondom, hogy valójában nem is a migránsokról folyik már a vita, főleg Kelet-Európában nem, hanem arról, hogy milyennek képzeljük el Európát. A posztkommunista országok vezetői nemzetállamban gondolkodnak, ami azzal is magyarázható, hogy rendszerváltás egyik mozgatórugója a nemzeti emancipáció volt. Az európai polgárok fontos döntés előtt állnak. Vagy egy erősebb Európát akarnak, mondjuk Európai Konföderációt, vagy az a nemzetállamok alkotta eddiginél lazább szövetséget. Az egyik és a másik mellett is sok érvet és ellenérvet lehet felsorakoztatni, de a jelenlegi helyzet nem tartható fenn. Képmutatásnak tartom a számomra sem rokonszenves brüsszeli bürokrácia ostorozását, hiszen az a nemzetállami delegátusokból tevődik össze, akik nemzetállami gúzsba vannak kötve, miközben azt várjuk el tőlük, hogy táncoljanak. Vagy az egyik, vagy a másik irányba kell lépni, bizonygatom. A jelenlegi helyzet tarthatatlan. Brüsszel minden kompetencia nélküli vízfej, alkalmi bűnbak, amelyet a nemzetállami elitek kárhoztatnak. Az is lehetséges, hogy az Európai Unió kettészakad, s egy békés, új „jaltai egyezmény” születik.
Ferenc pápa újra figyelmeztet
Ferenc pápa továbbra is védelmébe veszi a migránsokat, s a háború veszélyeire int. Egyre zűrzavarosabb és veszélyesebb lesz a nagyvilág, ami arra kényszerit, bennünket, hogy saját énünket vizsgáljuk felül.
Kereszténység és hazaszeretet
Késő éjszaka Budapesten Babits verseit veszem elő. „és mikor azt mondják: Kereszténység és honszeretet!/ keresztre feszítik újra Krisztust s a szeretetet;”, olvasom az egyik háború alatt, 1918 tavaszán írt versében (Strófák egy templomhoz). Manapság újra ezt a két szót hallom szüntelen: kereszténység és hazaszeretet.
Gyorshírek Szerbiából
Olvasom, hogy korrupció vádjával 80 embert letartóztattak Szerbiában. 79 demokratát és 1 haladót. Lám, vannak angyalok és ördögök. Látványos gesztus, csak nehogy ebből is show-műsor legyen, mint ez előző letartóztatásokból.
Magyarok és muszlimok
„Régóta ismeretes a szakirodalomban, hogy az Árpád kori Magyarországon nem jelentéktelen nem jelentéktelen tömegű mohamedán szórványnépesség élt”, írja Szűcs Jenő egyik régi tanulmányában (Két történelmi példa az etnikai csoportokéletképességéről. Holmi, 2008. november). Együtt érkeztek Árpád vezérrel, tehát valamiképpen honfoglalóknak is nevezhetjük őket. Ezek a muszlim népcsoportok a tatárjárás idején tűntek el. Addig együtt éltek a magyarokkal es harcoltak a magyarok oldalán.
Biznisz és kert
Fehér Renátó, költő emlékeztet Örsi István A demokratikus ellenzék és a kapitalizmuscímű cikkének jellegzetes mondatára: „Nem emlékszem életemnek egyetlen olyan napjára sem, amikor azzal ébredtem volna, hogy szívemben vonzalom bimbózik a kapitalista világrend iránt”. Így gondolkodott Eörsi közvetlenül a rendszerváltás után, húsz év múlva a mondat bántóan időszerű. Időközben kivirágzott a kelet-közép-európai kapitalizmus, és egyre inkább kiderül, hogy nem ilyen szabadságot akartunk, ám döbbenten veszem észre, hogy a kulturális elit többsége szó nélkül elfogadja, a helyi neoliberális elit esernyője alá bújuk. Tamás Gáspár Miklós pontosan fogalmaz erről az írói attitűdről. A legtöbben azt hiszik, hogy a „biznisz isz biznisz, szakma isz szakma, műveljük kertünket, hagyjuk a francba a világmegváltást, ne olvassunk újságot, hisz oly szépek a virágok meg a nők meg a toszkán kisvárosok.” Tamás Gáspár Miklós leírása az első kapitalista irodalmi nemzedékre is érvényes. Végre, boldog nemzedék tűnik fel a láthatáron! A virágok meg a nők valóban szépek, tehát a világmegváltás felesleges.
Barátokkal
Csáki Judit betartotta szavát, baráti összejövetelt szervezett pesti tartózkodási alkalmából. Elsőnek Lendvai Pál érkezett, s rögtön a balkáni eseményekre tértünk ki. Immár évek óta Európa egyik legjobb Balkán-szakértőjének számít, s most cinkoskodva állapítottuk meg, hogy az európaiak nem értik a Balkánt. Lehet, hogy a balkániak sem értik saját magukat, gondolom magamban. Lendvai Pál beszámolt legutóbbi találkozásáról Aleksandar Vučićtyal, valamelyik ausztriai tanácskozáson. Kétségtelen, hogy a szerb kormányfő népszerű a nyugati politikusok körében, állítja. Orbán Viktort sokkal többször bírálja a nyugati sajtó, mint Vučićot. Nem először tapasztalom, hogy Szerbiáról kialakuló kép fokozatosan jobb irányba módosul. Én viszont a szerbiai irodalmi és szellemi élet pezsgéséről számolok be. Belgrád kezd hasonlítani régi önmagára. Sajnos, Újvidéken nem ezt tapasztalom. Lendvai kéziratot kér tőlem az Europäische Rundschau számára, megígérem, hogy teljesítem a kívánságát, de hozzáteszem, hogy megpróbálok valami újszerű formát kieszelni. Megcsömörlöttem a szokásos hangnemtől. A naplójegyzetekbe is azért menekültem, hogy elkerüljem a politikai elemzők diskurzust, a sajtóban egyre nagyobb teret kapó okoskodó hangnemet. Vajda Mihály és Várady Júlia toppan be. Radnóti Sándor bort tölt a poharakba. Aztán megérkezik Esterházy Péter, s Szűcs Miklóssal s Anikónak dedikálják az új könyvüket, a Büntetést. Péter merengve ül a széken, alig mond néhány mondatot. Parti Nagy Lajos és Závada Pál izgalmas eszmecseréje az új irodalmi konformizmusról, az irodalmi szélárnyékról. De ebbe nem szólunk bele, szögezzük le egyhangúan. Parti meglepetten állapítja meg, hogy „újjászülettem”, egymás után jelennek meg Budapesten a könyveim. Várady Júlia a Bűnhődés szarajevói bemutatójáról faggat, ha nem lesznek nagy hóviharok, akkor okvetlenül leutazik Szarajevóba. Nyugodt éjszakám volt. Lám, ha értelmes társaságban töltöd az estét, akkor az éjszakáid is nyugodtak, állapítja meg Anikó.
