Tisztelt Végel László Úr!
A Családi Körben megjelent írására szeretnék csak nagyon röviden reagálni. Alapvetően egyetértek azzal, amit a cikkben leírt, pusztán két apró megjegyzésem van, talán annyira nem is jelentéktelenek ezek a megjegyzések. Egy emberi jogi szervezetnek elsősorban az emberi/kisebbségi jogok érvényesítése a feladata, ezt leginkább monitoring tevékenységgel, dokumentálással, figyelemfelkeltő akciókkal, akár tüntetéssel (stb.) érheti el. Nem szerencsés, ha egy emberi jogi szervezet a napi politika mezejére téved, éppen ezért az emberi jogi központ elsősorban azokra a személyekre/szervezetekre/intézményekre igyekszik hatást gyakorolni, amelyek döntéshozói pozícióban vannak. Ilyen például Göncz Kinga külügyminiszter asszony is, merthogy többek között ő képviseli a hivatalos magyar külpolitika irányát/magatartását. Természetesen a délvidéki magyar pártok hozzáállása sem mellékes ebben a kérdésben, de ők nincsenek abban a pozícióban, hogy lényegesen befolyásolhatnák a helyzetünket (ilyen szempontból legalábbis). Remélhetőleg egyre többen ismerik fel, hogy az az intézményrendszer, ami ma a Délvidéken létezik, nem szerencsés, de ezzel együtt nem gondolom, hogy ezen egy emberi jogi szervezet hivatott változtatni, ezt a feladatot a politikának, a közéletnek kell magára vállalnia. (A Civil Mozgalom több kérdésben is kinyilvánította véleményét, ha már a pénzekről volt szó, támogatáspolitikai konferenciát szerveztünk például, ahol a jelenlévők többsége a jelenleg érvényben lévő támogatáspolitika hiányosságaira hívta fel a figyelmet, egyébként tevékenységünkről bővebben a www.civilmozgalom.net oldalon olvashat.)
A másik észrevételem viszont a külügyminisztérium tevékenységét illetően fogalmazódott meg, illetve ahogyan Ön cikkében a külügyminisztériummal szembeni elvárásait, a külügyminisztérium működésével kapcsolatos észrevételeit ecseteli, miszerint a külügyminisztérium véleményét alapvetően a legerősebb délvidéki magyar párt álláspontja határozza meg. Én nem vitatom el ennek a kijelentésnek a létjogosultságát, mindenki számára nyilvánvaló, hogy a magyar diplomácia passzív, könnyen befolyásolható, koncepciótlan, nem aktivista politikát folytat, de ennek ellenére nem kell elfogadni ezt az állapotot, mi sem fogadjuk el. Ha figyelmesen olvasta a Göncz Kinga asszonyhoz írt levelet, nyilván felfigyelt egy mozzanatra, amelyben egyrészt kritika fogalmazódott meg az itteni „releváns” tényezők hozzáállását illetően, mégha közvetett módon is, másrészt a mindenkori magyar külpolitikai gyakorlatot is minősítette, talán kissé cinikusan is, íme az ominózus mondat: „Ami pedig a konkrétumokat illeti, az elmúlt hónapban is történtek kilengések (más kérdés persze, hogy Önt erről tájékoztatták -e szerbiai beszélgetőpartnerei, illetve hogy Ön megpróbált –e erről tájékozódni a közösséget képviselő politikai / civil szervezeti vezetőktől?!). Ha ezt elmulasztották (elmulasztotta) volna, akkor egy nagyon rövid kitérő erejéig engedje meg, hogy beszámoljunk a legutóbbi atrocitásokról”.
Lehet butaság volt az Emberi Jogi Központ részéről azt föltételezni Göncz Kinga külügyminiszter asszonyról, hogy megválasztásával az eddigi merev magyar külpolitikai gyakorlat változik majd valamelyest, de mindenestre jogos volt ez az elvárás, mégha külügyminiszter asszony önmagát liberális politikusnak is határozza meg, vagy éppen ebből kifolyólag kellett volna nagyobb felelősséggel hozzányúlnia ehhez a kérdéshez?
Földimnek,
baráti üdvözlettel:
Andróczky Csaba, Szenttamás
Civil Mozgalom
***
Mit írt Végel László a Családi Körben, ami kiváltotta a fenti reagálást? Az írást az alábbiakban ismertetjük
.
Zűrzavar
A szenttamási székhelyű Emberi Jogi Központ nevében Kiss Rudolf nyílt levélben cáfolja Göncz Kinga magyar külügyminiszter megítélését, miszerint lényegesen javult volna a délvidéki magyar kisebbség helyzete. Az ellenérvek: incidensek továbbra is vannak, a rendőrség tétlen, a bíróság enyhe ítéleteket hoz, a magyarság helyzetét nem az incidensek számával kell mérni, hanem a munkahelyek arányos elosztásával, a kisebbségi intézmények működésével stb. A kérdés csak az, hogy mennyiben tulajdonítható a helyzet kielégítő értékelése a a magyar külügyminisztériumnak, ha az utóbbi időben hasonló megnyugtató kijelentéseket a VMSZ politikusai tesznek. Nem hiszem, hogy a magyar külügyminiszter megkerülheti a legnagyobb kisebbségi párt álláspontját. Előbb tehát a saját portánkon kell tisztáznunk, mi több, világosan fogalmaznunk, hogy az anyaország megértse szavunkat. Ezek után érthető, hogy Göncz Kinga jobban szót értett Vuk Drašković külügyminiszterrel, mint szlovák kollégájával, azért, mert a szlovákiai magyar vezetők világosan fogalmaznak. Jelen pillanatban a romániai és szlovákiai kisebbségi vezetők keményebb vitába keveredtek a román és a szlovák politikai elittel, mint a VMSZ a szerbiai hatalommal. Ugyanakkor azonban a VMSZ továbbra is kitart amellett, hogy a délvidéki magyaroknak azért jár emelt szintű anyaországi támogatás, mert ők vannak a legsúlyosabb helyzetben. A követelés természetesen méltányos lenne, ha Kiss Rudolfnak lenne igaza. Így azonban a helyzet egyre zavarosabb. A Demokrata Párt szabadkai vezéregyéniségei a VMSZ-e belüli szakadásról nyilatkoznak. A magyar pártlapok ezt a témát nem boncolgatják. A szerb lapokban olvasható, hogy a VMSZ vezetői a Szerbiai demokrata Párttal folytatnak tárgyalásokat. A VMSZ tisztségviselői ugyancsak a szerb lapokban arról szólnak, hogy a tartományi kormány rekonstrukciója esetén semmi kifogásuk nem lenne, ha Čanak pártját, a Vajdasági Szociáldemokrata Ligát kiebrudalnák a kormányból. A Demokrata Párt vezetői, a VMSZ-szel ellentétben közlik, hogy ők semmit sem tudnak Čanak pártjának kiebrudalásáról, ellenkezőleg: ők nagyon jól együttműködnek vele, és nincs szándékuk cserbenhagyni koalíciós partnerüket. Teljes a zűrzavar.
http://www.vajdasagma.info/
(2006. augusztus 23.)