Gerold László: Így alakult ki az a sajátos felfogás, mely szerint „Nyelvem hazája nem a hétköznapom hazája, a hétköznapom hazája viszont nem a nyelvem hazája”. Ezt Végel magára is érvényesnek tartja, ő is ebben a „se itt, se ott” helyzetben érzi magát, s ezért vallja/vállalja, hogy „két haza között hontalan. Hontalan lokálpatrióta”.http://www.vajma.info/cikk/porteka/228/Kulhonisag.html
Bán Zoltán András: Ennél sokkal mélyebb az egykori Jugoszlávia területén született Végel László problémaérzékenysége. Az önjellemzése igen frappáns: „két haza között hontalan. Hontalan lokálpatrióta”. De mindezt Végel László inkábbáldásnak tekinti, így nem véletlen hogy esszéjének címe: A hontalanság dicsérete.” (Magyar Narancs, 2015. jólius 15.)
Lángh Zsolt: De az írások többsége, Bitó Lászlótól kezdve Markó Béláig vagy Varnus Xavérig inkább arról vall, miért göröngyös és kérdéses megélni a haza érzetét. Úgy szólnak a hazáról, hogy hazabeszélve elmondják, min kellene változtatni, hogy a haza jelen idejű alakzat lehessen. Mások mintegy a via negativa teológiáját választva értekeznek a hazáról. Szelényi Iván vagy Végel László a „mégis” radikalizmusával kilépnek a politikai fogalomgyártás bódéjából, és a nem-hazát választják hazának. (ÉS, 2015. június 5.)
Hazám, Magyar értelmiségiek íráasi. Noran Libro, Budapest, 2015.