A kívülálló szabadsága
Magyar Hírllap, 2004. március 19., péntek
http://www.xn--magyarhrlap-ucb.hu/kultura/a_kivulallo_szabadsaga.html
„Tamás Gáspár Miklós könyvbemutatója Budapesten. A helyzet című könyvében újra felmelegíti az osztályharc kérdését. Arról szól, hogy mégis létezik munkásosztály és elnyomás. Az úrhatnám neobarokk dendik gúnyosan pusmognak. Marxizmus, mondják fölényesen. Így van ez a kisebbségi társadalomban is.
A nincstelen kisebbségiekről megfeledkeznek. Ôk majd beolvadnak, ugyebár. Úgy látom, hogy a kisebbségi üvegbura alatt apránként megbénul a szociális érzék. Emlékeztetőül: (…) Az utcám történetei a magyar nagygazdákról. Kiálltak a piactérre és mustrálták a másik magyart. A napszámost. Hát így volt.”
[Végel László: Időírás, időközben. 232. oldal]
Találomra ütöm fel a 2000 és 2002 közötti naplójegyzeteket tartalmazó Időírás, időközben kötetet, a bejegyzés címe Vukovari anziksz, 2.: a harcosban a „legkellemetlenebb érzést” szállásadóinak sorsa keltette, elvégre a magyar férj és horvát felesége „barátságosan viselkedtek”. „Szörnyen sajnáltam, amikor a támadás után kikergették őket a házukból. (…) Akkor ugyanis összegyűjtötték az oroliki horvátokat és magyarokat. (…) Ma sem tudom, hogy hová szállították őket valójában…”, idézi a veteránt. Végel László szerint „nem kell nagy képzelőerő, hogy felfogjuk, mi történt velük. Mint ahogy ahhoz sem kell nagy képzelőerő, hogy felfogjuk, a jelenleg hatalomba jutott kisebbségi magyar politikusok miért nem feszegetik ezt a kérdést a hatalom berkeiben. Senki szót nem ejt a magyarok ellen elkövetett bűnökről. Merthogy ahhoz sem kell nagy képzelőerő, hogy felfogjuk, éppen az ilyen történetek hatására hagyták el a vajdasági magyarok tömegesen szülőföldjüket.”
Az idézetben egyrészt visszarepít 1991-be, Vukovar ostromának idejébe: az újkori balkáni hadjáratok egyik legbrutálisabb csatájának helyszínére. Aztán ott van benne a jelenlegi vajdasági magyar politikai elit bírálata. Továbbá a vajdasági magyarok – az elmúlt másfél évtizedben megélt – sorsa is.
Miért pont ez a vukovari idézet fogott meg? Miért pont itt nyílt meg a könyv? Nyilván nem véletlenül. Nyilván azért, mert a héten kezdődött Belgrádban a vukovari ostrom után elkövetett mészárlás végrehajtóinak pere: az ovcarai mezőgazdasági birtok területén csaknem kétszáz hadifoglyot és civilt öltek tömegsírba. Szerbia – bármennyire nem szeretné – kénytelen lesz valamelyest szembenézni az akkori történésekkel. Végel László magyar író régóta mondogatja ezt.
Végel magyar író Újvidéken él. Immár másfél évtizede közvetlen közelről megfigyelheti – és megtapasztalhatja –, hogyan süllyed el egy idea, egy ország, hogyan lesznek semmivé a korábbi illúziók, és miként züllenek el közösségek, nemzetek, államok. Kivételes lehetőség, kivételes adottság. Ennek is ára van: Végel úgy döntött, Újvidéken marad, kénytelen elviselni, amit az ottani lét jelent. A megfigyelő nem avatkozik be a megfigyelés tárgyának mindennapjaiba, nem. Ellenkezőleg: a tárgy alakítja megfigyelőjének életét.
Az etnikai konfliktus nem ismeri a semlegesség fogalmát. Valaki vagy a horvátokkal van, vagy a bosnyákokkal. Vagy a szerbekkel, vagy a szerbek ellen. A belgák kipusztultak. A langyosat leköpik az urak. Vagy-vagy. Végel nem akart választani, és hogyan is választhatott volna. Még csak azt sem választotta, mint a vajdasági magyarok egy része: nem költözött el, nem távolodott el attól a konfliktustól, amihez semmi köze, ám amelyik napról napra képes megkeseríteni életét. A Hontalan esszék egyikében leírja, mennyire meglepődtek ismerősei azon, hogy kirúgása után sem költözött Budapestre. Hogy a mindennapokat elviselje, kénytelen volt a hontalanságba menekülni; felismerni/elfogadni azt, hogy Újvidéken csak „peremvidéki lét” valósítható meg, a sehova sem tartozás nehéz élménye. Ami mámorító szabadságot is biztosít, higgyék el.
Illett volna előre szólnom: elfogult vagyok Végelt illetően. Nem csak tisztelem, becsülöm (kitartásáért vagy bármi egyébért). Én ezt az embert évek óta szeretem.
Azonban nem csupán ezért ajánlom olvasásra esszégyűjteményét és naplójegyzeteit.
Hanem mert ezekből megérthető valamennyi a kisebbségi élet bonyolultságából (sok esetben reménytelenségéből). Ha a minisztériumokban, hivatalokban, kormány- és ellenzéki pártokban lebzselő, arrogánsan, gúnyosan, lekezelően, aljas módon gazemberségeket nyilatkozó megélhetési szélhámosok és senkiháziak elgondolkodnának az olvasottakon, akkor leégne a bőr a pofájukról, amit egyébként is szívből kívánok nekik.
• Hontalan esszék – Jelenkor, 2003
– Időírás, időközben, 2000-2002, Családi Kör – Noran
– See more at: http://www.xn--magyarhrlap-ucb.hu/kultura/a_kivulallo_szabadsaga.html#sthash.QQjaHEvh.dpuf