A gonosz Twitter
2013. március
Mondatok, melyek túlélnek bennünket
Három napja nem mozdultam ki a szobámból. Kezdek érdektelen lenni. Rossz közérzet nyomaszt, úgy érzem, átvergődtem mindenen, nem érhet semmi meglepetés. Csak az üresség kóvályog a külvilágban. Apátia minden téren. A vajdmagyar közéletben a politikusok viszik a prímet. Így lesz ez még hosszú ideig. Aztán majd kivesznek a mondatok. Vagy születnek másfélék. Szeretnék egyszerű emberi szavakat hallani. Ezek talán túlélnek bennünket.
A színlelés kultúrája
Végre kimozdulok a lakásból. Bevásárló körutat teszek a környéken. Hol volt ilyen hosszú ideig, faggatnak. Külföldön, válaszolom. Az ismerős elárusítónők szeme felcsillan. Lehet, hogy éppen arra gondolnak, milyen jó lenne valamelyik nyugati szupermarketben dolgozni. Egyikük bevallja, hogy élete vágya a külföldön munkahely. Faggat, vannak-e jó kapcsolataim? Nincs, válaszolom. Kiábrándultan pillant rám, de mégis megjegyzi, hogy örülnek a hazatérésemnek. Persze – gondolom – egy kuncsafttal több. Tudom, hogy illemből mondják, de legalább mondanak valamit. A színlelés is a kultúránkhoz tartozik. Sokkal inkább, mint az őszinteség. Mi lenne, ha őszinték lennénk egymáshoz? Bizonyára nagy felfordulás keletkezne és még jobban meggyűlölnénk egymást.
Elég volt!
A tavalyi Sterija játékok idején, nap mint nap órákat beszélgettem az újvidéki nyári teraszokon Janez Pipan rendezőbarátommal, aki igencsak sötét képet festett a szlovén állapotokról. Hitetlenkedve csóváltam a fejem. Élt bennem valamiféle szlovén legenda. Innen Újvidékről úgy tűnt, hogy rendszerváltásuk mintaszerű, a szlovéniai életszínvonal magasabb, mint a magyarországi, a szerbiaival pedig lehetetlen összehasonlítani. Nem múlt el sok idő, amikor kiderült, hogy Pipannak milyen igaza volt. Késő ősszel már nagy tömegtüntetésekre került sor Szlovéniában. A mienknél sokkal magasabb életszínvonalú Szlovéniában, lázadoznak a polgárok, Szerbiában és Magyarországon meg csönd és nyugalom honol. Érdekes, hogy az utóbbi két országban a kormány éppen a nemzetegyesítéssel van elfoglalva. A szlovénoknak viszont elegük van a rendszerváltó politikusokból, a nemzetegyesítőkből, a neoliberálisokból, a főfoglalkozású antikommunistákból, akik (szerintük) „autokratikus banánköztársaságot” teremtettek. Korrumpáltak és gátlástalanul harácsolnak. Aggasztóan terjed a nepotizmus vírusa, mivel a politikusok saját retyerutyájukat nevezik ki magas posztokra. A tavalyi novemberi, decemberi tüntetések fő célpontja Janez Janša volt, aki fiatalon az önkényuralmi rendszer ellen küzdött, most pedig az új egyeduralom védőszentje lett. Kegyetlenül megnyirbálta az alkotmánybíróság jogkörét, az egyetemek költségvetését, a sajtószabadságot. Egy ideig Janša újjal mutogathatott Brüsszelre, azonban ennek az időszaknak már régen vége. Nem járt túl a szlovénok eszén, akik rájöttek, hogy a legnagyobb baj a saját rigid, hataloméhes elitjükkel van. Janša (a néhai Jugoszláviában a Kommunista Párt tagja, majd ellenzéki volt) évekkel ezelőtt a baloldalról átevezett a nemzeti jobboldalra. A szlovének átláttak a szitán, mert gyorsan kiderült, hogy csupán nacionalista bizniszről van szó. A tüntetés élén az egyetemisták állnak! Janšáék állítják, hogy ezek a fiatalok szocializmust akarnak. Baloldaliak! Még ezzel sem sikerült a szlovénokat elriasztani. A tüntetőket a lakosság 67 százaléka támogatta! 85 százaléka pedig bízik abban, hogy a tüntetések folytatódnak.
Be kell tiltani a twittert!
A szerbiai médiában új szóösszetétel honosodott meg: Twitter-politika. A mezőgazdasági miniszter magabiztosan kijelenti, hogy a tejbotrány egyik oka az EU-fanatizmus. Nem értem a politikai zsargont, de önkéntelenül is eszembe jut Aleksandar Vučićnak, Szerbia első miniszterelnök helyettesének németországi útja, melynek során elmondta, hogy szükségünk van az európai normákra: a törvényekre, a szabályokra. Saját magunk miatt gyorsítanánk fel az EU-csatlakozást! – hangoztatta. Talán csak nem történt pártszakadás, amióta oda voltam, tűnődtem? Viszont, ad hoc adott nyilatkozataikat tisztázzák egymás között, engem jobban érdekel a Twitter-politika rejtélye. Már az egész régióban megkongatták a vészharangokat. Baj van a tejjel, a tavalyi időjárási viszonyok károsították a termést, még a betakarítás előtt vészhelyzet volt, (gombásodás), úgyhogy a rákkeltő anyag az aflatoxin belekerült a takarmányba, tehát a tej (is) tartalmazza a káros anyagokat. Nem kellett hozzá nagy szakértelem, hogy a mezőgazdasági minisztérium időben megtegye a szükséges óvintézkedéseket. De a minisztérium hallgatott. A környező országokban már az első gyanús jelre reagáltak, a minisztérium továbbra is némaságba burkolódzott. A tartományi mezőgazdasági titkár értesítette a minisztériumot, az azonban még ekkor sem reflektált. Mire a vajdasági mezőgazdasági titkár a Twitteren tette közzé a veszélyről szóló adatokat. A polgárok természetesen tájékozódtak, a termelők is hallották a szomszédos országok vészharangját, ami miatt izgatottan várták a minisztérium állásfoglalását. Mindhiába! Erre fülelni kezdtek, hogy ugyan mit csiripel a Twitter. És a Twitter figyelmeztette őket, Szerbiában is fertőzött takarmányt esznek a tehenek! Nos, ez a Twitter-politika, amikor a minisztérium hallgat a Twitter pedig csiripel. Lerántja a leplet a tabukról és kikotyogja. Nincs más megoldás, be kell tiltani a pánikkeltő Twittert.
Ima
Nem bánom. Legyen meg az akarata, csak ne tétovázzon.
Kormányüzenet
A szerbiai kormány egy váratlan kardsuhintással átvágta a gordiuszi csomót. Ezután a tej rákkeltő aflatoxinok tartalmának megengedett határértéke nem 0,05 mikrogramm, hanem 0,5 mikrogramm lesz!!! Kész. Ennyi. Ezzel lekerült a válláról a felelősség! Ide kívánkozik Shakespeare IV Henrik című drámájának egyik mondata, amit még a Wikipédia is idéz: „A kormányzat bármely kuszált ügyének/ Gordius-bogát oly könnyen oldja meg,/Mint térdszalagját.” Valójában nem is a tejről, nem is az aflatoxinokról van szó, hanem sokkal többről, a lakosság egészségének védelméről. Abban reménykedtem, hogy ez a „botrány” arra kényszeríti az államot, hogy az eddiginél fokozottabban ellenőrizze, mit vásárolunk az üzletekben, milyen annak a minősége, megfelelnek-e az előírásoknak, stb. Egyszer fel kell(ene) tenni a kérdést, hogy létezik-e élelmiszer-maffia?! Nem egy afférról van szó tehát, hanem a mindennapi élet kultúrájáról.
Ünnepi rítusok
Áldozatokat ünnepelnek azok, akik új áldozatokat követelnek. A hatalom ma is áldozatokra éhes. József Attila verse ma is érvényes: „Még nem volt olyan disznó, ki elájult,/ mikor meglátta a moslékos vályut.“
Az ország lejáratása
Nagy a kapkodás meg a zűrzavar. A szerbiai mezőgazdasági minisztérium emberei azt állították, hogy Bulgária EU-tag és mégis 0,5 mikrogram aflatoxint engedélyez a törvény. Bulgária belgrádi nagykövetsége nyomban demantálta a szerbiai kormány mezőgazdasági minisztériumából eredő kijelentést. Ennyire nem lehet tájékozatlan egy kormány sem, hiszen az országot járatja le.
A politika fölénye
Készülük a Napló Kör újvidéki találkozójára. Összeül a törzsasztal társasága. Végül is a szabadkai Bódis cukrászdában sikerült felolvasnom egy részetet a Bűnhődésből, Újvidéken tavaly, ugyancsak a Napló Kör rendezvényén novemberben magyarul olvashattam fel Újvidéken az új regényem kéziratából, a Neoplanta avagy az Ígéret Földjéből. Most Radics Viktória fog faggatni a Bűnhődésről. Legalább időnként alálkozom az olvasóimmal, akik a magyarul megjelent könyveimet nem vásárolhatják meg. Ez nem is annyira személyes kérdés, a könyvekre, a kultúrára senki sem gondol, hiszen ez nem hoz szavazatokat a pártoknak. Készülődés közben eszembe jutnak a tíz évvel ezelőtti események. Sziveri mellett Radics Viktória szenvedte meg legjobban az Új Symposion szétverését. Reménytelenül állt egymagában a huszonéves lányka, aki kénytelen volt kivándorolni. A történtek áldozata azonban nem kap szót ezekben a napokban (sem). Némaságra ítéltettek mindazok, akik akkor nem hallgattak, hanem felemelték a szavukat. Úgy látszik, a politika fölénye dominál…
A józanész győzelme
Olvasom a gyorshírt, hogy a kormány mégis visszaállítja a régi rendeletet, a jövőben is 0,05 mikrogramm lesz az aflatoxin felső határa a tejben. Végre győzött a józan ész.
Családi Kör, 2013. március 7.