A kettős állampolgárságról
Az élet által feladott problémák megoldására való képtelenség. A választási „eredmény” tökéletesen visszaigazolta e jellemzés helyességét. A problémát nem a nacionalista magyar jobboldal, hanem az élet maga tette aktuálissá immár legalább másfél évtizede. Az Erdélyben megjeleno www.transindex.ro internetes újságban Bárdi Nándor történész egy nagyon fontos, kimeríto és tartalmas interjúban megemlítette, hogy Tamás Gáspár Miklós már 1989-ben, az SZDSZ elso pártprogramjában (címe: A Rendszerváltás programja), így fogalmazott: „13. Minden magát magyarnak valló személy – és az o jogán családja – legyen jogosult a magyar állampolgárságra.” Konrád György és Végel László 1992 márciusában, egy SZDSZ által szervezett konferencián a kettos állampolgárság kérdését úgy vetette fel, mint a balkáni és a közép-európai államszétesések utáni nemzetiségi kérdés kezelésére szolgáló technikát. E kérdést azóta sem vagyunk képesek megoldani.
Az önértékelés bizonytalansága és túlméretezése. Mindkét félre igaz. Az önértékelés bizonytalansága elsosorban az MSZP-re, míg annak túlméretezése – az elért népszavazási végeredmény alapján – inkább a FIDESZ-re jellemzo. Az önértékelés bizonytalansága akkor is szembetunové vált, amikor Nastase, volt román miniszterelnök fenyegeto szavait a magyar hivatalos politika nem utasította vissza. Mintha a hivatalos magyar vezetés – külföldi, s nem belföldi relációban – önérzethiányban szenvedne.
Farsang Árpád: Egy népszavazás hirdaléka – részlet.
http://w3.externet.hu/~tavlatok/67magyarfigy.htm