Az újvidéki Egyetemista Művelődési Központ szervezésében megtartott Európa napja rendezvénysorozat vendége volt Végel László író és irodalmár tegnap két órakor a Bölcsészkaron. Jovan Gvero, a központ elnöke köszöntötte az érdeklődőket a fasizmus felett aratott győzelem 60. évfordulója alkalmából megtartott sajátos megemlékezésen, és felhívta a figyelmet, hogy nálunk államilag egészen másként viszonyulnak ehhez a naphoz és kérdéshez, mint Európa más vidékein. Ideológiai jelentés és téves civilizációs felhang fűződik az évforduló kapcsán felvetődő dolgokhoz, ezért felkérték a rendezvény vendégeit, hogy erről szóljanak a nagyközönség előtt. A bejelentés szerint Vesna Pešićet és Végel Lászlót hívták meg, de sajnos betegsége miatt Pešić asszony nem tudott részt venni az összejövetelen.
Végel László író bejelentette, ő elmondja a saját történetét, hogy személy szerint miként és mikor élte meg a fasizmust. A háború alatt, 1941-ben született, tehát úgymond a háborús generációhoz tartozik. Gyermekkorában mit sem észlelt a fasizmusból, az iskolában sablonos történelemoktatásban részesült, s a neveltetés olyan volt, hogy a partizánok dicső tetteit magasztalták, egyfajta diadalittas, a fasizmus felett aratott győzelem lengte körül őket. Nemzedéke a partizánfilmeket nem találta különösebben élvezhetőnek, de nem is töprengtek el komolyabban a fasizmus lényegén. Valamiféle naiv jóhiszeműség jellemezte az ötvenes, a hatvanas és a hetvenes éveket. Igazán 1988 után kapta fel a fejét, hogy az extrém eszméknek bizony jó táptalaja lett ez a közeg, majd a kilencvenes évek elején, amikor a fia történelemből azt biflázta, hogy a Jugoszláv Kommunista Párt egyszer és mindenkorra megoldotta a nacionalizmus kérdését itt, ezen a tájon, felháborodottan kereste fel a gyerek történelemtanárát. Megkérte, ha lehet, ilyen ostobaságokat ne tanítson a diákokkal, vagy ha mást nem tud tenni, legalább hagyja ki a tananyagból, hiszen jól tudják a tanulók, hogy mi történik körülöttük. A tanár azt felelte, hogy nem teheti, mert ami a tananyagba tartozik, azt nekik meg kell tanítani a diákokkal. Közben Horvátországban folyt a háború, az apákat mozgósították, így a szülők egy harmada a behívók elől külföldre menekült, a másik egy harmaduk pedig kényszerből és kényszerítésre a fronton harcolt. Mindez a nacionalizmus fellángolása miatt történt így. A helyzet azóta sem változott sokat, a háborúnak vége szakadt ugyan, jöttek, felülkerekedtek a demokratikusabb erők, de az extrém álláspontok képviselői bizony maradtak, és nyugodtan kifejthetik tevékenységüket.
Máshol, Európában nem így van. Párizsban például teleraggatták plakátokkal a várost, amelyek azt az üzenetet hirdetik, hogy nem adnak lehetőséget az antiszemitizmusnak, az extrémizmusnak, a nacionalizmusnak és a sovinizmusnak. Egyszóval antifasiszta jellegű falragaszokkal árasztották el Párizst és ehhez a szöveghez Párizs polgármestere adta az arcképét, jelezve, hogy ő személyesen megálljt parancsol a fasizmusnak, mert városában nem tűri meg. Újvidék utcáin Végel László egyetlenegy ilyen plakátot sem fedezett fel, ehelyett tele van a város nemzeti türelmetlenséget szító falfirkákkal. Ezt kellene leállítani! A graffitik szerzőinek és megrendelőinek kellene megálljt parancsolni. Végel László a nyolcvanas évek óta bármerre jár, bármiről tart előadást, sosem felejti el felhívni az emberek figyelmét a toleranciára, az egymáshoz való türelmes viszonyulásra, és arra inti őket, hogy az extrém eszmék terjesztése és elfogadása nagyon veszélyes dolog.
Varjú Márta: Állítsátok le a fasisztákat (Magyar Szó)
Vajdaság Ma, 2005. május 5.