2026. szeptember 2., szerda
Miért engedtünk a civil ruhában ólálkodó újfasizmusnak? Indokolt erre gondolni, míg nem késő.
Umberto Eco gyerekkorában azt tanulta, hogy csak egyetlen párt létezik. Aztán egy szép napon, szintén gyerekként rá kellett jönni, hogy több párt is létezhet. Ezzel köszöntött be a szabadság napja, lelkendezett. Felnőttként azonban kénytelen volt belátni, hogy a szabadságb veszélyes mérgeket is tartalmaz. Sajnos megtörténik, hogy a szabad polgárok egy része a szabadság ellen fordul. A harmincas években Hitler szabad választásokon került hatalomra. Ezért figyelmezetett élete vége felé, immár több mint tíz éve, Umberto Eco: „Az ősfasizmus még itt ólálkodik körülöttünk, olykor civil ruhában. Milyen könnyű dolgunk lenne, ha valaki kiálIna a világ színe elé, és így szólna: ’Újra akarom nyitni Auschwitz kapuit, és azt akarom, hogy ismét feketeingesek masírozzanak Olaszország terein’. Ajaj, az élet nem ilyen egyszerű. Az ősfasizmus a legártatlanabb köntösben is visszatérhet. Az a kötelességünk, hogy leleplezzük, és mutatóujjunkkal rábökjünk minden egyes új formájára- mindennap, a világ minden táján.” Napjainkban a Hitlerről szóló filmeket nézve csodálkozunk, miért nem ismerte fel a német nép Hitler politikájának szörnyű veszélyeit. Attól tartok, hogy ötven év múlva az új nemzedékek nem fogják megérteni, hogy mi miért nem láttunk át a szitán. Miért nem ismertük fel mi rejlik „az ártatlan köntös” alatt. Miért engedtünk a civil ruhában ólálkodó újfasizmusnak. Indokolt erre gondolni, míg nem késő. Ezek a szorongató kérdések Tamás Gáspár Miklós esszéit olvasgatva jutottak eszembe. Azzal vigasztalom magam, hogy élt köztünk egy közép-európai filozófus, aki időben felismerte a gyanús civil köntös mögött rejtezkedő szándékot.