2026. június 27. szombat
Az egész háztömb majdnem teljesen kiüresedett. Az újvidéki panellakásban tarthatatlan a helyzet. Tombol a hőkupola. A parkolóhelyek üresek. Az utcán alig lézeng néhány járókelő. Olvasgatom a PIM részére a 2000-ben irt naplójegyzeteimet. „Olvasom a pesti politikusok nyilatkozatait. A Fideszesek megjárták a nagyvilágot, ügyesek és céltudatosak. De sejtem, nem olvasták Móricz Zsigmondot. A Rokonok talán túl nehéz olvasmány lenne, a Kivilágos kivirradtig verdiktuma az úrhatnám Magyarországról viszont jó kézikönyv lenne. ’A magyar nemesi udvarházak szaftos mondásaival éppúgy nem lehet megélni a nemzetek piacán, mint ahogy nem lehet házi szőttes ingben a redoute-bálban megjelenni egy dámának’, írta a legnagyobb magyar prózaíró. A legnagyobb – sajnos!”. 26 évvel ezelőtt észleltem az urizálást és a korrupciót. Pár hónapra rá Esterházy Péter ugyanerről írt az ÉS-ben. Érthető tehát, hogy a hatalom alig vett tudomást a haláláról. Az is érthető, hogy miért maradt el a naplóköteteim kiadása. A Családi Kör megszűnőfélben volt, a Forum kiadó pedig nem mutatott érdeklődést. Az elmúlt 26 év története és a fenti idézet arról szólt, hogy volt rá oka.