2026. február 2., hétfő
Születésnapomon az Újvidéki Színház tegnap este megható meglepetéssel ajándékozott meg. A város napján és a születésnapomon műsorára tűzte az Urbán András rendezte Neoplanta című előadást. Hosszabb idő után újra láttam a színészeket, akik most is ugyanazzal a lendülettel játszottak, mint a bemutatón, de akadt némi és nagyon fontos különbség is. Az előadás a bemutatón is kritikus légkört teremtett (nem csoda, hogy kiérdemelte a Sterija Játékok nevű nemzeti fesztiválon a legjobb előadásnak járó díjat, ezenkívül a Bitef közönségdíját, valamint Urbán Andrásnak ítélték oda a Politika napilap által alapított legjobb rendezésért járó díjat), de a jelenlegi politikai légkörben a kritikai él a színpadon még élesebb lett. A színészek betoldottak néhány mondatot, amelyet én is betoldottam volna, annál is inkább, mivel a naplójegyzeteimben megjelentek. Egy megsebzett város anatómiája bontakozott ki. Az előadás után keserűen állapítom meg, hogy szétszéledt a vajdasági magyar értelmiségi elit. Vannak tehetséges és éleseszű fiatal értelmiségiek, de nincs értelmiségi elitünk. Mindent az Újvidéki Színház helyettesít, gondolom a februárjában repertoárt olvasgatva. Túl nagy teher egy színház számára.
Sejdinovic Nedim a napokban interjút kért Vreme részére, pár percig haboztam, aztán mégis elfogadtam. Már régen szerepeltem a médiumokban, a tévén még régebben, ha nem számítom a tavalyi fellépésemet az osztrák köztévén, nem is volt kedvem hozzá, mert úgy éreztem, hogy az ilyesféle szerepléssel csak felesleges csetepatét idézek el, hiszen, akiknek nem tetszenek a gondolataim, azok olyasmikkel vádolnak meg, amelyeket nem mondtam. Mivel Nedim ígérete szerint a Neoplanta című előadás és a regény is szóba kerül, úgy határoztam, hogy legyen ez az interjú születésnapi kivétel. Egész nap írtam a válaszokat. Szóba kerültek a beigért kérdések, de természetesen a jelenlegi zűrzavaros közélet helyzet is. Nyilvánvaló, hiszen ez elkerülhetetlen, válaszolni rájuk a becsület kérdése. Megpróbálok új szempontokat is érvényesíteni, ezért kifejtettem, hogy a jelenlegi egyetemista tüntetések nem napi politikai jellegűek, hanem egy nemzedék igény, amelyik nem élte át azokat a traumákat, amelyeket a szerbiai társadalom átélt, nem volt részese azoknak az eseményeknek, amelyeknek a mai politikai elitek (sajnos) túl tevékeny részesei voltak. Ennek a nemzedéknek a keze és a lelkiismerete tiszta, gondolatait a 21. század szelleme határozza meg. Napi politikai jelleget a Szerb Haladó Párt rossz kommunikációja tette, de az is fontos szerepet játszik, hogy manapság minden átpolitizálódott. Még az is politizál, aki derűsen kijelenti, hogy cseppet sem érdekli. Nemigen hiszem el neki, hogy nincs tisztában azzal, hogy ez valóban kikozmetikázott politikát művel. Igaz, gyakran hasznosnak bizonyul. Közülük kerülnek ki az utólagos hősök.