Naplój3gyzetek, fragmentumok
- december 1., csütörtök
Az értelmiség a népnél is ostobább, mondta egy alkalommal Vojin Dimitrijević, a világhírű nemzetközi jogtudós, számos európai és amerikai egyetem díszdoktorra, és majdnem egy tucatnyi több nyelvre lefordított emberjogi kérdésekkel foglalkozó könyv szerzője. Nem tévedek, ha bevallom, hogy mindannyian, akik Szerbiában valaha is emberjogi kérdésekről töprengtünk Vojin Dimitrijević köpenyegéből bújtunk elő. Első személyben is beszélhetek, hiszen 1988-ban Vojin Diimitrijević volt az (első) Jugoszláv Emberjogi Forum alapítója. Hat embert ő javasolt a bizottságba, hatot pedig az akkori Szocialista Szövetség. Az általa javasolt hat között voltam. Elutasítani gyávaság lett volna, elfogadni pedig túl nagy bátorság. Mit tudtam én akkor az emberi jogokról? Legfeljebb nemes gondolatokat. De ez még nem jogosít fel, hogy 11 jogászprofesszor, köztük számos akadémikus, nemzetközileg is elismert szakember közé kerüljek. Mondtam is Dimitrijević úrnak, hogy megtisztelő feladat, de nem vagyok biztos, hogy kellő tudással rendelkezem. Ő azonban megnyugtatott, kell, hogy legyen egy író is. Mondhatom, hogy az első ülésen szorongva foglaltam helyet az tagok között, a szakszavak zivatarában meg sem mertem szólalni. Aztán egy parázs vita tört ki a Vojin Dimitrijević által kiválasztott jogtudósok és a Szocialista Szövetség s professzorai között. Úgy látszott eldöntetlen lesz a vita, ami a mi vereségünket jelentette volna. Nem maradhatok néma, gondoltam, s egy kérdést tettem fel a Szocialista Szövetség által delegált egyik akadémikusnak. Úgy látszik ez olyan zavarba hozta, válasza annyira hézagos és ellentmondásos volt, hogy utána a mi professzoraink egyszerűen taroltak. Az ülés végén Vojin Dimitrijević gratulált, és azt mondta, rendkívül szakszerű kérdést tettem fel. Bevallottam neki, hogy fogalmam sincs a kérdésem lényegéről, meg arról sem, hogy mit kérdeztem. Ez az, válaszolta VojIn Dimitrijević. Amerikában a szuperszakemberek bizottságába mindig beválasztanak egy amatőrt, mert kiderült, hogy azok mindig a lényegre tapintanak rá. Később annyira belemelegedtem, hogy Dimitrijević professzor szakbizottság vezetésével is megbízott, azzal a felhatalmazással, hogy jogom volt egy tagot javasolni a bizottságba. Én Filip David írót javasoltam. David ódzkodott, mondta, hogy ő nem szakember a kérdésben, csak afféle amatőr. Tudod David, ékeskedtem idegen tollakkal, Amerikában a szuperszakbizottságokba mindig beválasztanak egy írót is, mert azok a lényegre tapintanak rá. David remekelt, jelentésünket a Forum elfogadta. Néhány évtized múlva kiérdemeltem a Belgrádi Emberjogi Forum Obradović díját. A zsűri elnöke Vojin Dimitrijević tagjai pedig Vesna Pešić és Gordana Matković. A laudációt Vojin Dimitrijević tartotta. Elmondta, hogy a díjat szellemiségemért ítélték meg, de kitért az irodalmi munkásságomra, amelyben olyan értékeket tárt fel, amelyeket sok kiváló irodalomkritikus nem ismert fel. A laudáció szövege megjelent a honlapomon (www.vegel.org) és a szerb sajtóban, magyarul nem látott napvilágot belőle egyetlen mondat sem. Dimitirijević professzor halálának évfordulóján elővettem és olvasgattam. Arra gondoltam, hogy nagyon jó lenne, ha kiváló jogászprofesszorok, történészek, etnológusok, informatikusok, stb is írnának kritikákat egy-egy regényről. Lehet, hogy még többet tudnánk meg az irodalom lényegéről.