Naplójegyzetek, fragmentumok
- március 15.kedd
Ukrajnára hullanak a bombák és a rakéták, a lerombolt városokat körülkerítik az orosz tankok, az orosz haderő ágyúzza a kórházakat, az iskolákat, nem kíméli a civileket, gyerekeket gyilkol, immár több mint kétmillió ember hagyta el a hazáját. Magyarország ünnepli március 15-ét a 48-as magyar forradalom napját. Tavaly ezen a napon a karanténban azon töprengtünk, hogy legjobb lenne a szobába bezárkózva kitűzni a kokárdát és – hallgatni. Illyés Gyula Petőfijét olvastam, de azóta sokat változott a világ, nem Petőfiről olvasok, nehogy eszembe jusson kik is ölték meg a költőt a segesvári csatatéren. Inkább az Illyés Mária gondosan szerkesztett Naplójegyzetek, 1956-57 című könyvét veszem elő. A 2016-ban kiadott könyvet frissében olvastam, most azonban minden egyes mondat többletjelentéssel bír. A címoldalon egy budapesti romokban álló ház fotója látható. Illyés Gyula napról napra jegyzetel, és beszámol az orosz rombolásról. „Az agyonágyúzott házsorok tövében a járda olyan lucskos-sáros, akár egy tanyai dűlőút; olyan egyenetlen is; itt is, ott is leomlott ház romdombjára fut fel”. A könyvben számos ilyen fotó látható. Harkijra gondolok. Illyés már az első napokban pontosan tudja, hogy miről van szó. „Hruscsov és Bulganyin ilyenformán ragaszkodik a sztálini korszak területi hódításaihoz”, Újra Ukrajnára gondolok. „…az oroszok beásták magukat a klinikák tetejére és lövik a járókelőket”. Többször is visszatér ahhoz, hogy a szovjet propaganda 1956 kapcsán fasizmusról beszél. Nem csak a propaganda, hanem az írók, köztük Solohov is. Ismerős narratíva, vagy nem? Az író kiáltványokat ír, szervezkedik és jegyzetel, miközben az ablaktáblákat meg-megrázza egy-egy ágyúlövés”. Egy nap a londoni rádióban ezt a hallja: „Mélységesen szégyelljük, hogy nem tehetünk semmit Magyarországért”. Illyés Gyulát ezek után némileg vigasztalja, hogy a francia írók kiálltak a magyar forradalom mellett. Köztük Jean Paul Sartre. „Szíve és elméje értünk tüzel, ellenségeinket sújtja. Ösztönösen is már a mi igazunkat védi.” Illyés Mária a függelékben közli is a francia írók nyílt levelét a szovjet intervenció ellen, amelyet Sartra mellett aláírt többek között Vercors, Claude Roy, Roger Vailland, Simone de Beauvoir, Jacques Prévert és még sokan mások. Ezek után némi reménnyel olvasom Ljudmila Ulickaja orosz írónő nyílt levelét az orosz invázióról. „De már ma, amikor a világ még magához sem tért a sokkból, bizton kimondhatjuk: Lesz per és ítélet. Hogy milyen néven vonul be a történelembe, ma még nem tudjuk – nem nürnbergi, nem hágai –, de per és ítélet lesz. Hogy még a bűnös életében vagy a halála után, ma még ezt sem tudjuk.”