Naplójegyzetek, fragmentumok
2021. május 30., vasárnap
Párhuzamosan újraolvasom Gombrowicz Naplóját és Eörsi Időm Gombroviccsal című könyvét. Eörsi előrelátóan nem tüntette fel a címlapon a műfajt. Olvasás közben arra gondolok, hogy mit is mondana Gombrowicz az újvidéki és a belgrádi tanárok többségéről? Már-már az agyamba tolongnak Gombrowicz kegyetlen mondatai, de gyorsan visszakoztam, Újvidéken nem született még meg egy Gombrowiczra emlékeztető élesnyelvű író. Keserűen nyelek egyet, én sem merném leírni a gombrowiczi mondatokat. Nem igazolom ezt a cenzúrával, ezúttal nem ez a gondom, hanem a kis kultúra átkával. Minél kisebb egy kultúra annál nagyobb az öncenzúra. Sokszor úgy érzem, hogy egy kis ketrecben lehetetlen nagy akrobatamutatványokat végezni. Eörsi ezúttal is találó magyarázatottal szolgált. Gombrowicz szerencséjére a háború elől Argentínába menekült. A távolság felszabadította. Eörsi viszont meglelte regényhősét, amit az az Időm Gombroviczben árulkodó mondattal vallott. „Úgy kezdhetnék, mondjuk ebben a hosszúra nyúlt értekezésben, mely kettős naplónak is felfogható történetet, amelyből egyszer, később talán regényt írok”. A gondolat összecseng Gombrovicz vallomásértékű gondolatával, amit a Ferdydurke című regényében irt le, amit Eörsi is bőségesen idéz. Azt is meg kellene állapítani, és határozni, hogy vajon regény-e ez vagy paródia, tanulmány vagy pamflet, emlékiratokat írtam-e vagy változatokat egy fantáziaszülte témára, és el kellene dönteni, mi van benne túlsúlyban: a tréfa, az irónia, vagy a mélyebb értelem, a szarkazmus a persziflázs, az ostorozás vagy a badarság, a pur abszurdum, pur halandzsa: továbbá, hogy voltaképpen nem póz-e az egész, tettetés, színészkedés, mesterkéltség, szellemességhiány, érzelmi vérszegénység , képzeletsorvadás, a rend aláaknázása és a józan ész lejáratása…” Szerintem Eörsi könyve egy rejtőzködő regény naplója, de egyben apokrif naplóregény is. A nagy lengyel íróval folytatott párbeszéd és Eörsi gyakran megrázó vallomása egészen újszerű, regényelemeket is tartalmazó hibrid műfajt szült, amelyet mai műszóval akár autofikcióba való bevezetésnek is nevezhetnénk. Gombrowicz regénye műfajilag radikálisan formabontő: tele van esszéisztikus fragmentumokkal, naplószerű megjegyzésekkel, viszont Eörsi „naplója” tele van regényes történetekkel, önéletrajzi elemekkel. amelyek Eörsi új arcát tárák fel. Eörsi publicisztikát az egyenes és határozott ítéletmondás jellemzi, viszont az Időm Gombrowiczcsal a dilemmák világába vezet bennünket. Mindkét esetben radikálisan hibrid műfajról van szó.