Naplójegyzetek, fragmentumok
2021 május 15., szombat
A Cser Kiadónak elküldtem a Horthy-portré című a Hašek-évfordulóra irt novellámat. Idős koromra két alkotóval végleg „megbékéltem”: az egyik Cervantes a másik Hašek. Felidézem a regény egyik jelenetét, amikor Don Quijote figyelmezteti a rabőröket: ne verjék a rabokat, mert „ha már valakinek a keze így meg van kötve, attól nem lehet rossznéven venni, ha a nyelvén lazít egy kicsit”. Már ez a félmondat is igazolja az avantgárd Gombrowiczot, aki Cervantest rendkívül időszerű írónak nevezte, hiszen a Don Quijote valójában a mai életünk kis enciklopédiája. Don Quijote sorsa várja meggyőződésükhöz ragaszkodó írókat, akiket csúfos jelzőkkel illetik az állami jászol írástudói. Don Quijoték vagyunk, akiknek a túlélés érdekében úgy kell viselkednünk, mintha Švejkek lennénk.