Naplójegyzetek, fragmentumok
- április 22., csütörtök
Az utóbbi években többször is gondoltam az osztrakiszmoszra, a görögök cserépszavazására. A görögök ilyesféle népszavazással tíz évre száműzték azt az egyént, aki túl nagy befolyást és hatalmat szerzett szerzett magának. Nem volt ez teljes értékű büntetés, hiszen vagyonát és politikai jogait nem veszítette el, csak megelőzték, nehogy a túlhatalommal rendelkező egyénből diktátor legyen. A konzervatív Roger Scruton egy remek példával szolgál. A nagy hadvezérnek, Ariszteidésznek köszönhetik a görögök a marathóni és a szalamiszi győzelmüket. Népszerűsége óriási volt és igazságosnak nevezték. Egy alkalommal róla folyt a cserépszavazás. Egy írástudatlan görög polgár nem tudva, hogy kiről van szó, Ariszteidészhez lépett és megkérte: írja fel a cserépre Ariszteidész nevét. Erre ő megkérdezte a polgárt, hogy ártott-e neki Ariszteidész. „Nem ártott – felelte a polgár – és nem is ismerem, de már elegem van abból, hogy mindenki igazságosnak nevezi.” Erre Ariszteidész felírta a cserépdarabkára a saját nevét. El tudok képzelni egy mai politikust. Hallva a polgár szavát nyilván felháborodva utasítja a bodyguardot. „Tartóztassák le ezt a külföldi bérencet és hazaárulót!”