Naplójegyzetek, fragmetumok
2021. április 8., csütörtök
(…)
Ezekben a baljós időben visszataszító a naplóíró Nárcisz. És minden másféle Nárcisz is. Persze, a naplónak akad buktatója is, amit először íróként tapasztaltam. Az Egy makró emlékirataiban sokan magukra ismertek, olyanok is, akiket nem ismertem, nem is hallottam róluk. Azóta is kísért ez a rizikó, habár nem értem az okát, mivel senkit sem sértettem emberi mivoltában, még közvetve sem, habár „kiérdemeltem” olyan minősítésteket, amelyek a hatásos törvények szerint büntetendőek. A legszívesebben csak azokat a személyeket neveztem meg, akiktől tanultam valamit, vagy akinek egy-egy állítását elgondolkodtatták. Néha kommentár nélkül idéztem olyan vélekedéseket, amelyekkel cseppet sem rokonszenveztem, pusztán azért, mert jellemzően voltak azok az időkre. Csak idéztem, de nem kommentálttam, úgy véltem, önmagukért beszélnek. Kerültem a vádaskodásokat az olcsó pamfletek helyett sem érdekelnek, mivel csak két jó pamfletírót ismerek. Az egyik Miroslav Krleža Dialektikus antibarbarusa, a másik Danilo Kiš Anatómiai leckéje. Egyikük sem volt főfoglalkozású pamfletíró, azért ragadtak tollat mert magukat és műveiket védték a galád támadások ellen. Egyikük sem azzal kezdte, hogy a kiszemelt személyek „bűnlajstromát” sorakoztassa fel. Mindez azt jelenti, hogy nem tévesztendő össze a hatalmi visszaéléseket bíráló belpolitikai kommentátorokkal, akik kommentárokat írnak és nem naplót. Ők a politikusokat, a hatalmat bírálják nem a hatalom nélkülieket. Ők a jelendidő partizánjai, akikre manapság nagyobb szükség van, mint bármikor. A napló viszont tanúságtétel és vallomás: az emlékezet oltalmazója, erre nagy szükség van, mert az emlékezet ugyanolyan veszélyben forog,