Etusról, az a hír járta, hogy nagyravágyó.
Már, hogy nem lenne az, bizonygatták, hiszen évek óta angol órákra jár. Aztán meg kiutazott Angliába bébiszittereskedni.
Szülei morgolódtak, hiszen a kisvároska lakói éppen akkor készültek honismereti kirándulásra. Utazási lázban volt idős-fiatal, hiszen – végre – a fiatalok megismerkedhetnek az anyaország történelmi nevezetességeivel, amit, – mint ahogy a főszervező mondta – a kommunisták eltitkoltak előlük. Honismereti kirándulás, ismételgették titokzatosan, mintha egy nagyon távoli, eddig soha sem látott világba indultak volna.
És, kik voltak azok a kommunisták, puhatolództak a fiatalok.
Ők, válaszolták a szülők kurtán, rossz lelkiismerettel.
Etus is ezt feszegette, amikor az apja, le akarta beszélni a londoni útról. Válasz helyett, csak morgott valamit az öreg a bajsza alá, és elmerengett. Azokra az időkre gondolt, amikor a kommunisták külön járatokkal utazgattak Budapestre, ahol argó levest, szerb konyakot, csokoládélikőrt, és farmernadrágot árultak. Őt azonban eltanácsolták. Nem engedték, hogy az ingyen buszon velük tartson. Bizonyára azért, mert nem tartották maguk közé valónak, hiszen soha sem volt kommunista, csak egyszerű napszámos.
Amikor végre, jutna nekünk is szabad hely, ez a komisz lány nem használja ki a lehetőséget, zsörtölődött. De, Etus hajthatatlan volt. Meg is lett a következménye. Elterjedt, hogy az öreg vénségére kommunista lett. Bántotta az apát a szóbeszéd, méltatlannak tartotta, de nem perlekedett.
Etus, három hónap múlva tért vissza Londonból, több, tele bőrönd cuccal és egy köteg bankóval.
Azok a bolondos szigetországiak még fizettek is, hogy angolul tanulhassak, rázta diadalmasan a font sterlingeket.
A szüleinek kiosztotta az ajándékcsomagokat. Az egyik is, a másik is gyanakodva méregette, s egyre csak azt hajtogatták, hogy nem való nekik az a szép holmi, mert megszólják őket. Még csak ez a flancos gönc viselete hiányozna, hiszen így is megvan a maguk baja.
Etus a pénz egyik részét az anyja kezébe nyomta. Ezután, hozzájárulok a konyhapénzhez, fontoskodott. A maradékot továbbképzésre szántam. Komputer kurzusra iratkozom.
Az apának égnek ált a haja. Hát, nem volt elég az angol nyelvtanfolyam? Jobb lenne, ha meglátogatnád, a táncszakkörösöket, hogy bepótold a lemaradást.
Etus azonban, elszántan feleselt. Londonban összebarátkoztam egy pesti lánnyal, aki felvilágosított, hogy a komputer programok alapos ismerete nélkül, manapság még titkárnő sem lehet az ember.
Makacs kitartása és a szerencséje úgy hozta, hogy miután egy külföldi megvásárolta a helyi sörgyárat, szakkáder híján, Etust nyomban alkalmazta. Etus pedig kisvártatva vadonatúj autót vásárolt, amivel első adódó alkalommal Budapestre utazott.
Mindig nagyravágyó volt a napszámos lánya, csóválták a fejüket az ismerősök.
A lányom, bepótolja a kihagyást, magyarázkodott az apa.
Etus legalább havonta egyszer megfordult Pesten, mert londoni barátnőjével, Gizellával, közös, magyar-szerb céget készültek alapítani. Az ügyvédek már készítették a papírokat. Ezeket, a részleteket azonban nem kötötte a kíváncsiskodók orrára, akiknek, ha gyanakodva faggatták gyakori utjairól, tömören csak azt válaszolta, hogy honismereti kirándulásokra jár. Közben arra gondolt, hogy a maga módján, így tud visszavágni mindazoknak, akik azokban a gonosz időkben, nem tették lehetővé az apának, hogy velük tartson.
Magyar Hírlap, 2006. szeptember 14 (Via Kelebia rovat)