Naplójegyzetek – fragmentumok
2020. november 5., csütörtök
Éjszaka a CNN közvetítést néztem. Biden csekély előnnyel vezet, győzelme bizonytalan. Janez Janša szlovén kormányfő üdvözölte Trump választási győzelmét. Nem tudom, hogy nevet-e rajta a fél Szlovénia. Vladimir Đukanović a Szerb Haladó Párt funkcionáriusa a romlott Biden médiájáról beszélt. Az amerikai média összeesküdött Trump ellen, mondja. Délután Mellville novellája (Billy Budd) után Kleist Kohlhaas Mihályát veszem elő. Ugyanaz az alaphelyzet, egy ártatlan ember harcol az őt ért jogtalanság ellen, s közben maga is vétkezik. Vencel várúrfit kétévi börtönre ítélik, s miután igazságot tesz a bíróság az ügyében, az ő bűneit is számba veszik és halálra ítélik. Ő tiltakozás nélkül fogadja az ítéletet. „…levetette a kabátját, ledobta a földre és azt mondta, készen áll rá”.
Este Cs.J. üzenetét olvasom: Elhunyt Szőcs Géza. A koronavírus végzett vele. Előveszem a versesköteteit, a dedikált példányt is, amelyet újvidéki látogatása után küldött. A hetvenes években járt ebben a lakásban, éppen Bécsbe készült, ahol ösztöndíj várta. Egész délután beszélgettünk. Olvasgatom a verseit, a magyar költészet fáradhatatlan bányásza volt. Lázadó bohém volt és az uralkodó osztály politikusa lett. Az Amerikában kiadott verseskötete (Az uniformis látogatása) alapján nem volt nehéz megfejtenem, hogy személyes megpróbáltatásai sodorták a politika világába. Politikusként próbálta gyógyítani aztokat a sebeket, amelyeket előzőleg értelmiségiként és költőként elszenvedett. Ízig-vérig modern költő nem avítt hangon szólt a nemzetről. Politikusként sok bírálat érte, de jó lenne, ha a politika szereplői megértenének egyet s mást az utókorra hagyott verseiből. Főleg a hetvenes és a nyolcvanas években irt verseire gondolok.