Naplójegyzetek – fragmentumok
2020. november 3., kedd
Este ledöbbenve olvasom a bécsi terrortámadás híreit. Kiderült, hogy a támadásnak négy civil áldozata van. Mind egyszerű járókelők voltak. Sok a sérült, ami azzal magyarázható. hogy Bécsben nagyon kellemes volt az idő, sokan sétáltak az utcákon vagy üldögéltek a teraszokon. A tévén látom az oly ismerős Schwedenplatz fotóját, nem tudnám megszámlálni, hányszor jártam ott. Jobbra a szendvicsárus, szemben a Duna holt ága. Felidézem a környező üzleteket. A térre nyíló egyik kis utcában remek osztrák bisztró található. Az ismerős helyszín érzelmileg különösen felkavar. A gyilkos az Iszlám állam híve, Alahra esküdött, mielőtt ártatlanokat gyilkolt. Sebastian Kurz, osztrák kancellár mértéktartóan nyilatkozott. „Nem az iszlám és a kereszténység, nem az osztrákok és a bevándorlók, hanem a civilizáció és a barbárság közötti konfliktusról van szó”, jelentette ki.
Tudomásul veszem, én is azzal vigasztalódok, hogy a barbárság csatát nyerhet, de háborút nem. Előfordulhat-e azonban olyan csata is, amely után a háború folytatására nem marad erő? Következik az önfeladás. Michel Houellebecq, Behódolás című regényére gondolok. Azt írja, hogy Franciaországban először a szélsőjobb kerül hatalomra, amely azonban csődöt mondott, ezért a Muzulmán Testvériség pártja veszi át a hatalmat. Az író merő gúnnyal ábrázolja, hogy az egyetemi tanárok miként térnek át lassan az iszlámra. Este az N1 zágrábi stúdiójában Vesna Pusić kifejti az iszlámmal kapcsolatos nézetét, miszerint a liberális demokrácia és a populizmus közötti harcról van szó. Engem viszont aggaszt, hogy Európán belül is erős a konfliktus a liberális és az illiberális demokrácia. Mi történik, ha az illiberális demokráciát az iszlám a saját fegyverével kényszeríti térdre? Mi történik akkor, ha az illiberális demokrácia csak az iszlám előszobája?
Ma szavaz Amerika. Napokon át pazarlom az időmet: figyelem a híreket. Azt érzem, hogy Amerika nagyon közel van, személyes sorsomat befolyásolja. Az első választási eredményről csak holnap értesülök, nyilván azok sem lesznek véglegesek. Elsőnek Aleksandar Hemon, a remek, immár angolul író boszniai regényíró elkeserítő nyilatkozatán akad meg a szemem. Azt állítja, hogy az amerikai társadalom szétesőfélben van, amit a Trump-kormányzat felgyorsított. Attól függetlenül, hogy ki nyeri meg a választásokat, Amerikában a politikai konfliktusok egyre erőteljesebbek lesznek és fegyveres konfliktusok is előfordulhatnak. Biden győzelme esetén Amerika túléli a válságot, azonban többé nem lesz a régi. Trump győzelme viszont végzetes lesz Amerikára nézve. Hemon nem zárja ki Amerika hanyatlását. Bár a közvélemény-kutatók Biden győzelmét jósolják, én erősen bizonytalankodok. Attól tartok, hogy mindig a veszteseknek szurkolok. Nem vagyok Biden-rajongó de féltem Amerikát és – Európát.