Naplójgyzetek – fragmentumok
2020. szeptember 20., vasárnap
Azt hiszem a jövő nemzedékei egyre többet foglalkoznak majd az utolsó mentsvárukkal, a városukkal. Sokan megfeledkeznek róla, hogy igazi városregénynek számít James Joyce Ulysses című regénye, amelyet kötelező tisztelni, de nem fontos olvasni. Bevallom, Joyce regényét csak fiatalon érdemes olvasni, mert az ötvenen túliak részére nagyon fájdalmas olvasmány. Inkább ne! Ezért immár a kezembe sem merem venni. Húsz évvel ezelőtt Döblin: Berlin, Alexanderplatz című regényének olvasása közben a kezembe vettem és rémülten helyeztem vissza a polcra. Nem, az ifjúság kalandját nem szabad megismételni. A napokban Orhan Pamuk Isztambul című könyvét olvasva ugyancsak az Ulyssesre gondoltam. Azóta mennyit romlott a világ, sóhajtottam fel. „Hogy Isztambul olyan város, ahol minden kudarcba fulladt, félbemaradt és tökéletlen. (…) Minden befejezetlen, félkész, selejtes”, írja Pamuk. Pamukot olvasva Újvidékre gondolok. A múltjátvesztett szeretet városomra. Ahogy látom, az új elit újra ki akarja találni a múltat. Az új múlt jelképe a Pupin palota és a szökőkút a Katolikus portán. Meg a sok kivágott fa.