Naplójegyzetek – fragmentumok
2020.szeptember 17., csütörtök
Magyarországon ma 9 beteg halt meg vírusfertőzésben és 710 új fertőzöttet találtak. Az európai országok lélekszámának függvényében az ország betántorgott az élvonalba. Erről szólnak a mai adatok.
Valóban elszántak a budapesti Szinház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói, a mellettük való kiállást elsősorban erkölcsi feladatnak tartom, és nem hiszem, hogy a SZEA diákjainak kell kiharcolni azt, ami immár egy évtizede nem dőlt el. Annál is inkább, mert kétlem, hogy a huszonévesek lázadása (egyelőre) az új osztállyal szemben rendszerváltó jellegű, sokkal inkább nevezném a konformista középnemzedék nagy átnevelési szándékával szembesülő rossz közérzet lázadásának. A jelenség nem kimondottan magyarországi. A rossz közérzet lázadása nagyrészt felülírja a kelet-közép-európai közösségekre a hatalom által oktrojált „nemzeti” és „kozmopolita” ellentétet, amely az internet nemzedékének világában annyira egybeforrt, hogy nehéz elválasztani a kettőt. Valójában a régi ellentétet nem a fiatalság gerjeszti, nem az értelmiség, hanem a tőkéjét a globalizmus kényszerpályáján gyümölcsöztető új nemzeti burzsoázia. Igy akarja elterelni a figyelmet saját tőkés praxisáról és életformájáról. A szelíden tüntető belgrádi vagy a budapesti fiatalok nyilatkozatait olvasgatva kiderült előttem, hogy akad köztük jobboldali és baloldali, de mindkét oldalon a politika ellenes fiatal nemzedék rossz közérzete kapott hangot. Az unokák elégedetlenek az középnemzedéki apák konformizmusával¬; ez még nem rendszerváltás a „szelíd tüntetések” még csupán zsenge hajtások, az első gesztusok, mozdulatok. Abban azonban Rosa Luxemburgnak biztosan igaza van, hogy: „Akik nem mozdulnak meg, észre sem veszik a láncaikat.” Az unokák kezdik észrevenni láncaikat.