Naplójegyzetek – fragmentumok
2020. szeptember 10., csütörtök
Éjszaka Balázs Béla Álmodó ifjúság című regényét olvasva egyszeriben megkívántam Szegedet látni, annak ellenére, hogy az író így írja le szegedi érkezését: „Forró, poros, szürke, álmos városba érkeztünk. A piszkos pályaudvar büdös volt. Rothadt dinnyeszag, csípő lóhúgyszag, keveredtek körülötte.” De nekem ez a leírás is ismerős, nem tudom, honnan az emlék. Talán szülőfalumból, a szenttamási Zöld utcából. Visszakívántam azokat az éveket, amikor nem voltam tisztában magammal sem. A bennem rejlő ellentmondások akkor még nem sebeztek meg, az ártatlanság önérzetével éltem át őket.