Naplójegyztek – fragmentumok
2020. május 22. péntek
A karantén árnyékában zajlik a választási kampány. Bár paradoxként hangzik, de le merem írni, a kampány drasztikus lesz, de unalmas. Az izgalmas rész a függönyök mögött, az unalom pedig az emberekben honol. Biztosra vehető, hogy fölényesen győz a Szerb Haladó Párt. Néhány esetleg kamupárt-főnök szóhoz jut a tévében, hogy felmondják a leckét és néhány mondatban kifejtsék programjukat. Néhány törpepárt bejut a parlamentbe, ők lesznek az ikebana a hatalom asztalán. Tartanak majd néhány harcias beszédet, hogy bebizonyítsák, nem szegődtek Vučić szolgálatába. Nem fontos, hogy elszegődtek vagy nem. Igazából ez senkit sem érdekel. Ha a Szerb Haladó Párt vezetőiben lesz némi humorérzék, akkor időnként megsírogatják a jövendőbeli parlamenti képviselők buksi fejét. Az ellenzékiekét is. Ha egyáltalán lesz ellenzék. Csak az a kérdés, hogy mi lesz velünk? Azt hiszem, olyan konfliktusok érlelődnek, amelyekben nincs szándékomban részt venni. A nacionalisták esnek egymás torkának. Nem tartozom sem az egyik, sem a másik nacionalizmus sorkatonái közé. (…) Hogy a következő években a két nacionalizmus között melyik kerül ki győztesen, azt nem tudom megjósolni, de abban biztos vagyok, hogy bármelyik is győz a nacionalista konfliktus vesztesei a vajdasági magyarok lesznek.