Naplójegyzetek – fragmentumok
2020. április 18., szombat
. Kéri László a 168 Óra mai számában lesújtó képet rajzol a magyarországi állapotokról. „Állandóan süllyed a kulcshatalmi ágak tekintélye. Az állampolgárok ilyen helyzetben élnek. Ebből persze nem következik, hogy ez a végtelenségig folytatható. Hosszú távon a presztízsvesztés átalakul az új világ iránti vággyá. Egy idő után már nem lehet lejjebb menni, és felmerül az óhaj, hogy elég volt ezekből, lássunk újat. Ilyenkor vagy forradalom jön, vagy a meglévő rendszer lassú leépülése. Most ennek a határán vagyunk, és Orbán Viktor pontosan tisztában is van ezzel. Amit az utóbbi hetekben, a rendkívüli helyzetben látunk, az nem más, mint kampány. Azt sem érzik biztosnak, hogy kihúzzák 2022-ig, s nem lesz sokkal előbb választás. Ők kampányolnak, az ellenfelek kampánylehetőségeit pedig igyekeznek minimálisra szorítani.” Közel egy évtizede a Vajdaságban nem tudok senkivel sem beszélgetni ilyesféle kérdésekről. Nem a napi politikára, egyik vagy a másik pártra gondolok, hanem a rossz hírünket keltő szellemi helyzetre. Arról, hogy hogyan csúszik a Magyar Komp a keleti értékrend partja felé, s vele együtt mi is, anélkül, hogy észrevennénk. A Fideszről, Orbánól, az illiberális demokráciáról, vagy Vučićról és Társairól elmondtak már mindent, semmi újat nem tudok mondani. Engem már huzamosabb ideje nem ez foglalkoztat, sokkal inkább az, hogy mi történik velünk? Apró érdekcsoportok, sértődött lobbik, kávéházi asztaltársaságok, banális „ellenzéki” szólamok, kénszerű elmagányosodás … Ez van. Ha ezt teszem szóvá, fagyos lesz körülöttem a hangulat. Az emberek nem mernek vagy nem akarnak nyilatkozni. A hivatalos vajdmagyar sajtó természetesen apologetikus, az ellefele selyemgubóba zárkózik. A világok legjobbikában élünk, olvasom, és nem győzök csodálkozni. Gerold László (1940-2016) életében sejtetni engedte, hogy aggasztja, a helyzetünk, de ő sincs már köztünk. Utasi Csaba (1941-2010) a HÍD-ban időben figyelmeztetett, hogy keservesen megjárják azok, akik nem lépnek egyszerre, de ő sincs már köztünk.